Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

I. fejezet - 2. Jogi ismeretek

2.3.6. Polgári jog

2.3.6.1. A polgári jog fogalma, forrásai, alapelvei

A polgári jog alapvetően a társadalom vagyoni (elsősorban termelési és forgalmi, lényegében az árutermeléshez kötődő) viszonyainak szabályozására hivatott, de ehhez kapcsolódva egyes nem vagyoni, személyi viszonyokat is szabályozási körébe von. A polgári jog a vagyoni viszonyokat az egyenjogúság és mellérendeltség elvei alapján szabályozza. Ebből következik, hogy a polgári jogviszonyok alanyai jogaik érvényesítése érdekében — elvileg és általában — a másik féllel szemben közvetlen kényszert nem alkalmazhatnak (szemben pl. az államigazgatási jogi kapcsolatokkal), jogaik érvényesítése érdekében valamely állami szerv, hatóság, rendszerint a bíróság közreműködését kell igénybevenniük.

A magyar polgári jog alapvető forrása az 1977. évi IV. törvény (Polgári Törvénykönyv, rövidítve: Ptk.), amely ennek a jogágazatnak átfogó, minden lényeges elvét és intézményét szabályozó kódexe. A Ptk-n kívül, ahhoz kapcsolódva azonban számos más jogszabály is szabályoz polgári jogi viszonyokat. Ilyen jogszabályokat találunk pl. az egyes jogi személy-fajták (vállalati törvény, szövetkezeti törvény), egyes szerződések (a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződései), s különösen az ún. szellemi alkotások (szerzői jog, szabadalmi jog síb.) tekintetében.

A polgári jogi szabályozás bizonyos olyan alapelvekre épül, amelyek biztosítják az egyes részletszabályok egységét, szocialista sajátosságainak kifejezésre juttatását, kétség esetén segítik a jogalkalmazót a normák helyes értelmének feltárásában. Külön kiemelést érdemei ezeknek az alapelveknek a körében a szocialista együttműködés alapelve, illetőleg az egyéni és társadalmi érdekek összhangjának elve. Az előbbi azt juttatja kifejezésre, hogy a polgári jogi kapcsolatokban a feleknek egymás érdekeire (is) tekintettel kell eljárniuk. Ilyen együttműködési kötelezettség kerül részletesebben szabályozásra pl. a szerződések teljesítésével, vagy a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettséggel kapcsolatban. Az egyéni-személyi és a társadalmi érdekek összhangját, illetőleg a társadalmi, közösségi érdekek prioritását juttatja nyomatékosan kifejezésre az az elv, amely a jogok társadalmi rendeltetését húzza alá. A polgári jogoknak meghatározott társadalmi rendeltetésük van, s ez vonja meg a jogok gyakorlásának határait is. A társadalmi rendeltetéssel ellentétes joggyakorlás joggal való visszaélésnek minősül, az ilyen jogérvényesítéshez az állami hatóságok nem nyújtanak segítséget, sőt a visszaélővel szemben szankciók alkalmazásának van helye. Sajátos esete a joggal való visszaélésnek a jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása, amikor is a nyilatkozatot a bíróság ítéletével pótolhatja (pl. ha valamelyik szabadalmastárs vissza36