Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
ami a feladatkitűzéssel és műszaki intézkedésekkel együtt a vizsgálat alapját képezi. Tárgyilagos, mértéktartó ismertetést kell adni az előnyös hatásokról. Ebben a részben ki kell térni az esetleges hátrányokra is. 1.11.4.2. Az igénypontok Csak az áll szabadalmi oltalom alatt, amit az igénypont(ok) meghatároz(nak). A leírásnak és a rajznak az oltalmi kör meghatározásában csak annyiban van szerepe, hogy tisztázza, magyarázza az igénypontokat, anélkül, hogy kibovítené vagy korlátozná az oltalmi kört. A találmányt a legáltalánosabban a főigénypont határozza meg. A főigénypontban fel kell sorolni a találmánynak minden jellemzőjét, amely elengedhetetlenül szükséges a célul kitűzött új hatás (többlethatás) eléréséhez, azaz a feladat megoldásához, és egyértelműen megkülönbözteti az adott találmány szerinti megoldást a hasonló jellegű más megoldásoktól. Az igénypont formailag egyetlen mondatból, de két részből, tárgyi körből és jellemző részből áll. A tárgyi kört és jellemző részt, az „azzal jellemezve, hogy”, illetve „amelyre jellemző, hogy” szavak kötik össze. A tárgyi kör tájékoztat arról, hogy az „azzal jellemezve, hogy”, illetve „amelyre jellemző, hogy” szavak után következő szövegrésszel definiált találmány milyen ismert megoldások közé és milyen fajtájú találmányok körébe (termék vagy eljárás) tartozik. A főigénypont tárgyi körét a találmány címének megfelelően, illetve azzal összhangban álló megfogalmazásban kell kezdeni. A főigénypont tárgyi köre a műszaki szintnek a találmányhoz legközelebb eső megoldásából indul ki és csak ezen ismert megoldás jegyeit sorolja fel. Az igénypont jellemző része a találmány megkülönböztető ismérveit foglalja magában. Itt kell felsorolni azon jellemzőket, amelyek a találmányt az ismert megoldásokból megkülönböztetik, és amelyek előidézik az új hatást (többlethatást). A főigénypont egyetlen találmány olyan legáltalánosabb megfogalmazását tartalmazza, amely tulajdonképpen magába foglalja termékoltalom esetén a termék valamennyi kiviteli alakját, eljárási oltalom esetén az eljárás valamennyi megvalósítási módját. A további, ún. aligénypontok a főigénypontíal meghatározott találmány körébe tartozó előnyös megoldásokat adják meg. Felvetődik a kérdés, ha már a főigénypontban legáltalánosabban, legbővebben úgy kellett körülhatárolni a találmányt, hogy az „ráolvasható” legyen a megoldási módokra, miért van szükség mégis aligénypontokra? Bár az aligénypontokat alárendeljük a főigénypontoknak, ezeknek is jelentőségük van. Bizonyos esetekben, pl. jogvitás ügyekben, ha a főigény-148
