Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
A szabadalombitorlás objektív (a bitorló vétkességétől független) polgári jogi következményei: a jogsértés megállapítása, az attól való eltiltás, abbahagyásra kötelezés, elégtételadás, a gazdagodás visszatérítése stb. A szabadalombitorlás szubjektív, csak a bitorló vétkessége esetén beálló következménye a polgári jogi kártérítés (Ptk. 339. §). Ha tehát a találmányt jogosulatlanul használónak nem róható fel a cselekménye, akkor csak a gazdagodás, vagyis a jogsértés révén szerzett vagyoni eló'ny kiadására köteles. Ez rendszerint a díjazás összegével azonos, amit hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellett volna. Ha a bitorlás felróható, kártérítés jár, amely a szabadalmas vagyonában beállott vagyon csökkenésére és az elmaradt vagyoni előnyre egyaránt kiterjed. A felróható szabadalombitorlásnak ezen felül szabálysértési következménye is van, amelyről a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 164. §-a rendelkezik. A szabadalombitorlás miatt indult perek megkülönböztetendők a találmányidíj-perektől, amelyekben a szabadalmas nem kifogásolja a találmány hasznosítását és kérelme nem a hasznosító eltiltására, hanem díjfizetésre kötelezésre irányul. A bírósági gyakorlat szerint a találmány hasznosítása szerződés hiányában sem jogosulatlan, ha az a szabadalmas beleegyezésével történt. Beleegyezésnek kell tekinteni a ráutaló magatartást is, például a találmány megvalósításának szorgalmazását, elősegítését, továbbá azt az esetet, ha a szabadalmas ugyan a hasznosításról előzőleg nem tudott, azonban ellene utólag sem tiltakozott, a bitorlás miatt pert nem indított, hanem csak az iránt támasztott keresetet, hogy a hasznosító fizessen megfelelő díjat. Az ilyen esetekben — ha a felek megállapodásra nem jutnak — a díj mértékét a bíróságnak kell megállapítania a licenciaforgalomban meglevő általános szokásoknak megfelelően. A bírói gyakorlat magánszemély szabadalmasnak járó hasznosítási díj összegét általában a szolgálati találmány feltalálójának hasonló esetben járó találmányi díjnál magasabban állapítja meg. Ez lehet pl. kétszeres, de ennél nagyobb mértékű is. Lényeges különbség a két eset között az, hogy míg találmányi díjnál a jogszabály a mértékre irányértékként az ötévi hasznos eredmény 8%-át írja elő, hasznosítási díjra ilyen előírás nincs, de az értelemszeűren a teljes oltalmi időszakban történő hasznosítás után jár, ha más megállapodás nincs. A bitorlóval szemben a megadott szabadalom jogosultja (a szabadalmas) léphet fel, de az a bejelentő is felléphet, akinek találmánya már ideiglenes oltalomban részesül. Ez esetben azonban a szabadalombit óriási pert fel kell függeszteni addig, amíg a szabadalom megadásáról jogerősen nem döntöttek. Ha licenciaszerződés alapján a szabadalmat más hasznosítja, a bitorlóval szembeni fellépésre elsősorban ekkor is a szabadalmas jogosult. A hasznosító azonban felhívhatja a szabadalmast a szükséges intézkedések megtételére. Ha a szabadalmas a felhívástól számított 30 napon belül nem intézkedik, a sza-119
