Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma

1.7. Szabadalmi kényszerengedély, igénybevétel 1.7.1. Kényszerengedély a találmány hasznosításának elmulasztása miatt Szt. 21. § Ha a szabadalmas a szabadalmi bejelentés napjától számított négy év, illetve — ha ez hosszabb — a szabadalom megadásától számított három év alatt a találmányt az ország területén a népgazdaság szükség­leteinek megfelelő módon és mértékben nem hasznosította, erre komoly előkészületeket nem tett és másnak sem adott hasznosítási engedélyt, bel­földi vállalatnak — kérelmére — kényszerengedélyt kell adni, kivéve ha a szabadalmas mulasztását igazolja. (az Szt. 21. §-ához) Vr. 9. § Vállalaton minden gazdasági tevékenységre jogosult szerveze­tet vagy személyt (állami vállalatot, költségvetési szervet, szövetkezetét, kisiparost stb.) kell érteni. 1.7.2. Kényszerengedély a szabadalmak függősége miatt Szt. 22. § Ha a szabadalmazott találmány másik szabadalom meg­sértése nélkül nem hasznosítható, a hasznosításhoz szükséges terjedelemben a gátló szabadalomra kényszerengedélyt kell adni. 1.7.3. Közös szabályok a kényszerengedélyre Szt. 23. § (1) Aki kényszerengedélyt kér, igazolnia kell, hogy a kény­szerengedély adásának feltétele fennáll, és hogy a) a szabadalmas megfelelő feltételek mellett sem volt hajlandó önként engedélyt adni a találmány hasznosítására, továbbá, hogy b) a találmányt kellő terjedelemben hasznosítani tudja. (2) A kényszerengedély — lemondás vagy visszavonás esetét kivéve — a szabadalmi oltalom megszűnéséig áll fenn, s korlátozással vagy anélkül adható. A kényszerengedély nem lehet kizárólagos. A kényszerengedélyt be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba. (3) A kényszerengedélyért a szabadalmasnak megfelelő díj jár. A díjat megegyezés hiányában a bíróság állapítja meg. (4) A kényszerengedélyest a szabadalmi oltalom fenntartása és az olta-113

Next

/
Oldalképek
Tartalom