Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
nyában megváltoznak a díjat befolyásoló körülmények, és így a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a Ptk. 241. §-a alapján szerződésmódosítást lehet kérni a bíróságtól. A hasznosítási díj mértéke tekintetében nincs kötelező előírás, sőt iránydíjkulcs sincs, ez „szabadáras” tétel. A hasznosítási díj irányértékének kiszámítására az egyik lehetséges megközelítési mód szolgálati találmányok esetén a következő: a szolgálati találmányok feltalálóinak anyagi érdekeltsége az értékesítési formáktól függetlenül akkor van közel azonos szinten, ha a saját hasznosítás esetére iránydíjkulcsként megállapított 5 évi hasznos eredmény 8%-a nagyjában-egészében egyenlő a másnak engedélyezett hasznosításért kérhető díjból vagy vételárból átlagos esetben a feltalálót megillető 50%-kal. Ez a követelmény akkor teljesül, ha a szabadalmas licenciadíjként a hasznosításnál jelentkező hasznos eredmény kb. 16%-ának megfelelő összeget kap. Az eladási árhoz képest 15%-os hasznos eredményt feltételezve, ez az árbevétel közel 2,5%-ának felel meg. A szerződésben meghatározott „tiszta licenciadíjon” felül külön megállapodás tárgyát képezhetik a találmány bevezetése érdekében végzett szolgáltatások, know-how átadások. A nemzetközi licenciaforgalomban a %-os licenciadíj (royalty) leggyakrabban az eladási árhoz igazodik (ez ugyanis könnyen megállapítható és ellenőrizhető), és ennek néhány %-át teszi ki. Nagyságát a piaci viszonyok mellett befolyásolja a licencia jellege (kizárólagos vagy nem kizárólagos), földrajzi terjedelme, a vállalt szavatosság mértéke (teljes körű jogszavatosság csak magas licenciadíj ellenében kapható) és végül, de nem utolsósorban, a szabadalmi hasznosítási engedéllyel gyakran együtt átadott know-how. A licenciadíj megállapításának több módja lehetséges: %-os díj, átalány, esetleg fix összegű díj. A gyakorlatban ezek kombinációja is alkalmazható. Lehetséges például fix összegű ún. „belépő” kikötése, ami a tényleges hasznosításból származó eredmény %-ában meghatározott, vagy darab-, illetve volumendíjban megállapított további díjazási formával kombinálódik. Megállapodhatnak a felek arról is, hogy a fix összegű belépőt a később esedékes díjaknál beszámítják. A hasznosítási engedélyt adó számára kockázatot jelent, hogy esetleg a hasznosító egyáltalán nem veszi használatba a találmányt, vagy a vártnál kisebb mértékben hasznosítja azt. Ez ellen védi a licenciaadót a „belépő”, és ezért szoktak kikötni időszakonkénti ún. minimális licenciadíjat, amelyet a hasznosító akkor is köteles megfizetni, ha egyáltalán nem, vagy nem az adott időszakra előirányzott mértékben hasznosította a találmányt. Olyan kikötés is lehet, amelynek értelmében a „túlfizetett” minimáldíj a későbbi időszakban esedékes díjakból levonható. Kizárólagos licenciánál gyakori a kikötés, hogy megszűnik a kizárólagos jelleg, ha a licenciavevő nem vagy nem az előírt mértékben hasznosít. A hasznosítási szerződésben a felek még sok egyéb kérdésben megállapodhat -110
