Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
eszmei hányadrészek szerint (pl. 50%-ban, V3 részben), igénypontok szerinti felosztásra azonban nincs lehetőség. Az viszont lehetséges, hogy a szabadalmi igény jogosultja a különböző országokban fennálló szabadalmi igényét, illetve szabadalmi jogát különböző személyekre ruházza át. A találmánnyal és a szabadalommal kapcsolatos vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerződések általában írásba foglalás nélkül is érvényesek. A nyilvántartás és a bizonyítás céljából, valamint a vállalatokra kötelező bizonylati fegyelem betartása érdekében azonban a szerződéseket rendszerint írásba foglalják. A külföldivel kötött átruházási szerződést minden esetben írásba kell foglalni, és érvényességéhez külkereskedelmi jóváhagyás kell. Egyes esetekben pedig — pl. házasfelek között létrejött adásvétel, csere, ajándékozás esetén — az ügylet érvényességéhez közokirat szükséges. A szerződés írásba foglaltnak tekinthető, ha azt a felek aláírták (akár együttesen készített okirat, akár egymáshoz intézett levél formájában), közjegyzői vagy más hitelesítés nem szükséges. Nincs olyan általános előírás sem, hogy az átruházást, illetve átszállást be kell jegyeztetni a szabadalmi lajstromba. Az átruházásnak vagy átszállásnak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése azonban azért ajánlatos, mert jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben szerződésen alapuló jogutódlásra csak akkor lehet hivatkozni, ha a jogutódlást a szabadalmi lajstromba bejegyezték. A bejegyzéshez be kell nyújtani az írásba foglalt szerződést vagy a jogutódlást igazoló egyéb iratot, és a kérelmen jogutódlás esetén 1500 Ft-ot, a szolgálati találmány feltalálójának jogszerzése esetén 500 Ft-ot kell leróni. Az átruházó — ha az átruházás ellenérték fejében történt — a műszaki megoldásért kellékszavatossággal, a jogért pedig jogszavatossággal tartozik. A jogszerző legfontosabb kötelessége általában a vételár fizetése, amelyet rendszerint egy összegben határoznak meg. A szabadalom átruházásának ellenértéke azonban a hasznosításhoz igazodó, több éven át részletekben fizetendő összegekben is meghatározható. A találmány vagy szabadalom átruházása esetén járó vételár mértéke, bázisa, kulcsa, időtartama stb. tekintetében jogszabályi előírás nincs, ezért mindezeket a kérdéseket a szerződő feleknek a szerződésben kell rendezniük. Elvileg tehát a felek szabadon állapodhatnak meg, figyelembe kell azonban venniük a polgári jog általános szabályait, különösen pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségét védő szabályokat. A szerződést ugyanis a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbözet esetén a Ptk. 201. §-a alapján meg lehet támadni. Az újítási javaslat benyújtása a gazdálkodó szervezethez önmagában nem jelenti az esetleg abban foglalt jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotás (pl. találmány) rendelkezési jogának átadását. 102
