Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
lező szabványba ütközik, megvalósításához a szabvány kibocsátójának engedélye szükséges. Amennyiben a megoldás haladóbb, mint amit a szabvány tartalmaz, az eltérési engedélyt indokolt megadni és esetleg az újítást, találmányt, ipari mintát szabványba foglalni. Az újítás szabványban való felhasználásának jogi korlátja nincs, a szabadalmazott találmány és az oltalom alatt álló ipari minta szabványba foglalásához viszont a jogosult engedélye szükséges. Meg kell említeni, hogy egyes szabványok kifejezetten iparjogvédelmi kérdéseket is rendeznek. így pl. a KGSZ 00.0022—76. sz. Kohó- és Gépipari Ágazati Szabvány tárgya az ágazat termékeinek, alkalmazott gyártási eljárásainak iparjogvédelmi kutatása és oltalmi helyzetvizsgálata. A szabványosításnak van bizonyos összefüggése a védjegyjoggal is. A szabványjel, amely a terméknek valamely szabvánnyal való megjelölését tanúsítja, olyan értelemben részesül védelemben, hogy vele azonos megjelölés általában nem lajstromozható védjegyként. Szorosabb a védjegyjog összefüggése a minőségvédelemre vonatkozó előírásokkal. A minőség védelmét szolgálja az az előírás, hogy a belföldi származású iparcikket az előállító vállalat elnevezésével vagy olyan megjelöléssel kell ellátni, amelyből az kétséget kizáróan felismerhető. A vállalat megjelölés helyett lajstromozott védjegyét is használhatja. 3.34. A pénzügyi jogi vonatkozású kérdések közül elsőként az a kérdés merül fel, hogy milyen alapok terhére kell elszámolni a vállalatokon belül az újítás, találmány, ipari minta, know-how kapcsán eszközölt kifizetéseket? Az újítási díjat a bérköltség vagy a részesedési alap terhére kell elszámolni a vállalat döntése szerint. A pénzben nem mérhető haszonnal járó olyan újítások díjait, amelyek a balesetveszélyt, az egészségre káros tényezőket csökkentik, a munkahelyi körülményeket javítják a bérszínvonalba (bértömegszabályozás esetén a bértömegbe) nem számítható bérköltségként lehet elszámolni. Külön szabályok érvényesülnek a beruházási újításokra. Beruházási újítás esetén ugyanis az újítási díjat attól függően kell elszámolni, hogy a beruházás milyen forrásból valósul meg. Ha a beruházás kizárólag vállalati saját forrásból valósul meg, az újítási díjat az általános szabályok szerint a bérköltség vagy a részesedési alap terhére kell elszámolni. Ha viszont a beruházás forrása kizárólag állami pénzeszköz (költségvetési juttatás, állami kölcsön), az újítási díjat a fejlesztési költségmegtakarítás terhére kell elszámolni. Amennyiben a beruházást vegyes forrásból (állami pénzeszköz és saját 58
