Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
és időben korlátozott (csak az adott állam területére szól, rendszerint 10 évre, de az oltalom általában időszakonként megújítható). Hazánkban a védjegyjog alapja az 1969. évi IX. törvény. Néhány jogrendszerben a védjegytörvények, máshol a tisztességtelen versenyt tiltó jogszabályok keretében nyer védelmet az áru kiszerelése, vagyis árunak és csomagolásnak olyan jellegzetes kiállítása, amely az előállító vállalatra utal. A jogi védelem abban áll, hogy másnak tilos az árut olyan jellegzetes külsőben forgalomba hozni, amelyről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni. A kereskedelmi név (cég) a vállalat állandó megnevezése, amelyet a gazdasági forgalomban, más vállalatoktól való megkülönböztetés céljára használ. Kereskedelmi név pl. a „Medicor Művek”, „Ganz Villamossági Művek” megjelölés. A cégoltalom elsősorban a kereskedelmi névnek a cégjegyzékbe való bejegyzése révén valósul meg, amelynek alapján másnak tilos a bejegyzett vagy ahhoz az összetévesztésig hasonló céget jogosulatlanul használnia. A származási jelzés olyan földrajzi megjelölés, amelyet annak jelzésére használnak, hogy valamely árut egy országban, annak meghatározott területén vagy helyén termeltek vagy onnan származik. Egyes mezőgazdasági és ipari termékek földrajzi származásuk következtében különleges hírnévnek örvendenek. Az ilyen termékek földrajzi származását feltüntető megnevezések oltalmához, a megtévesztő használat kiküszöböléséhez az egyes országoknak jelentős érdekük fűződik, különösen a külföldi piacok megszerzése és megtartása vonatkozásában. A fogyasztó ugyanis amikor megvásárol egy terméket, mind nagyobbra becsüli a felkínált áruk minőségén kívül azok származását és valódiságát. Származási jelzés pl. a „párizsi parfüm”, „francia bor”, „ausztráliai gyapjú” megjelölés. (A nemzetközi forgalomban a származási helyet gyakran a „made in” angol kifejezéssel jelzik.) Az eredetmegjelölés valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, ha azt olyan ottani származású termék megjelölésére használják, amelynek minőségét vagy jellegét — kizárólag vagy lényegében — a földrajzi környezet tényezői (időjárási feltételek, talajviszonyok stb.) határozzák meg, beleértve a természeti és emberi tényezőket (termelési tapasztalatokat, különleges szakértelmet, hagyományokat stb.). Eredetmegjelölések pl. a „carrarai márvány”, „havanna szivar”, „tokaji bor”, „herendi porcelán” megnevezések. Az eredetmegjelölés tehát a származási helyen felül utal a meghatározott földrajzi hely és az onnan származó áru minősége, tulajdonsága, jellege közötti kapcsolatra is. 29