Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
a másik vevővel szemben arra, hogy ő a szabadalmat a szerződéssel megszerezte. Az átruházás feljegyzését a szabadalmi lajstromba és meghirdetését a Szabadalmi Közlönyben bármelyik szerződő fél kérheti. Ebben az esetben — mint említettük — a kérelmen 1200 Ft eljárási illetéket, az okiraton pedig — ha a jogszerző magánszemély — az ellen érték 3%-ának megfelelő összeget, de szabadalmi igény esetén legalább 30 Ft, már megszei’zett szabadalmi jog esetén legalább 100 Ft okirati illetéket kell leróni. (Magánszemély vagy külföldi ajándékozási szerződés alapján történő jogszerzése esetén ajándékozási illeték fizetését is előírja a jogszabály.) Az átruházó — ha az átruházás ellenérték fejében történt — a műszaki megoldásért kellékszavatossággal, a jogért pedig jogszavatossággal tartozik. A jogszerző legfontosabb kötelessége általában a vételár fizetése, amelyet rendszerint a hasznos eredmény arányában határoznak meg, de a vételár fizetése történhet egy összegben a hasznosításra tekintet nélkül is. A hasznos eredmény jelentkezésének leggyakoribb formái: megtakarítás, többtermelés, új termék, beruházási megtakarítás, kapacitás kihasználás, importcsökkentés, exportnövelés, minőségjavítás, baleset-elhárítás stb. A gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott módok a vételár megállapítására: a) ha a találmány tárgya termék (berendezés, készülék, szerkezet stb.), amelyet a hasznosító vagy saját maga üzemeltet vagy kereskedelmi forgalomban értékesít, a vételárat — a termelt mennyiség után egységenként (darabonként, súly vagy térfogat szerint) meghatározott összegben, illetőleg — a termelt mennyiség önköltségének, termelési értékének, vagy eladási árának bizonyos %-ában kötik ki; b) ha a találmány tárgya eljárás, a vételárat — a termelési költségekben elért megtakarítás vagy — a többlettermelés értékének, a többletmennyiség önköltségének (eladási árának) bizonyos %-ában kötik ki. Ha a találmány hasznosítása pénzben ki nem fejezhető eredménnyel (minőségjavulás, baleset-elhárítás stb.) jár, a vételárat rendszerint eszmei alapon, egyszeri meghatározott összeg formájában fizetik. A találmány vagy szabadalom átruházása esetén járó vételár mértéke, bázisa, kulcsa, időtartama stb. tekintetében jogszabályi előírás nincs, ezért mindezeket a kérdéseket a szerződő feleknek kell a szerződésben rendezniük. 122
