Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
szerű ellenőrizni, hogy a befizetett fenntartási illeték ténylegesen beérkezett-e. [Megjegyezzük, hogy ha a fenntartási illeték fizetése bankszámlák közötti elszámolással történik, a 34/1967. (XII. 24.) PM sz. rendelet 10. § (1) bekezdése értelmében a fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli, nem pedig a megbízás beérkezésekor.] Az OTH az esedékessé nem vált (pl. előre, többször vagy túlfizetett) szabadalmi fenntartási illetéket, valamint — ha emiatt a szabadalmi oltalom megszűnt — az előírtnál kisebb összegben fizetett fenntartási illetéket kérelemre visszatéríti, egyéb fenntartási illeték nem téríthető vissza. 1.27. A szabadalmi oltalom terjedelme Szt. 13. §. A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok [41. §. (2) bek.] határozzák meg. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni. A szabadalmi oltalomnak nemcsak a területi és időbeli, hanem a tárgyi terjedelme is korlátozott. A szabadalmi oltalom tárgyi terjedelmét, tehát azt a kérdést, hogy melyik az a termék vagy eljárás, amely oltalomban részesül és amelyre már újabb szabadalom nem adható, a szabadalmi leírás végén megszerkesztett rövid szóbeli jellemzés, az ún. igénypont határozza meg. Amíg a találmányról készült kivonatnak műszaki információs rendeltetése van, az igénypontnak, mint a leírás jogilag egyedül operatív részének szerepe az igényelt szabadalmi jog határainak körülírása. A szabadalmi igénypontokat megelőző leírás jogi jelentősége csak az, hogy tisztázza, magyarázza az igénypontokat anélkül, hogy bővítené vagy korlátozná az oltalmi kört és ezen keresztül a szabadalmi jog terjedelmét. Az igénypont a fentiek szerint kettős jogi funkcióban, kétféle találmányi jogi szituációban lép fel. Egyrészt eszközül szolgál az adott találmánynak más találmányoktól és egyéb műszaki megoldásoktól való elhatárolásához a találmány vizsgálattal együtt járó különféle (bejelentési, megsemmisítési stb.) eljárásokban. Másrészt kritériumokat nyújt annak megállapításához, hogy valamely reális berendezésben vagy eljárásban hasznosították-e a találmányt, amelyhez fontos jogkövetkezmények fűződnek a feltaláló díjazása, a bitorlás megállapítása stb. szempontjából. A magyar találmányi jogban alkalmazott igénypont az európai (német) típusú 115
