Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
tására alkalmas összes eljárásra, míg az eljárási szabadalom — amely az Szt. 6. § (3) bek. a) pontja értelmében gyógyszerek, vegyi úton előállított termék, valamint emberi vagy állati élelmezésre szolgáló termék esetén az egyedül igénybe vehető oltalmi forma — csak az adott eljárásra és az eljárással közvetlenül előállított termékre terjed ki. Ez azt jelenti, pl. hogy egy gyógyszert, amelynek gyártási eljárását szabadalmaztatták, más is előállíthat olyan eljárással, amely a védett eljárástól különbözik. Ha valamely termék megjelenik a piacon, az eljárási szabadalom jogosultja rendszerint nem képes bizonyítani, hogy azt a szabadalmazott eljárásával állították elő, hiszen nincsen betekintése a vállalaton belüli termelési folyamatba. Ezért a Vr. 6. §-a úgy rendelkezik, hogy eljárási szabadalom esetén, ha vita merül fel valamely termék előállítási módja tekintetében, a terméket az ellenkező bizonyításáig a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni. Ez tehát azt jelenti, hogy a bizonyítási teher a termék előállítójára hárul, neki kell kimentenie magát annak bizonyításával, hogy nem a szabadalmazott eljárással állította elő a terméket. Ez alól csak az az eset kivétel, ha a termék előállítására más eljárás már ismeretessé vált (pl. szaklapban leközölték). Ebben az esetben annak bizonyítása, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, a szabadalmast terheli. A szabadalmi kizárólagos jog nem korlátlan jog, határait a szabadalmi jog társadalmi-gazdasági rendeltetése határozza meg, amely — mint említettük — a találmány hasznosításában van. Ennek értelmében a szabadalmas kötelessége, hogy a találmányt a népgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítsa, vagy — amennyiben a hasznosítás feltételeivel nem rendelkezik — arra másnak engedélyt adjon. A hasznosítás elmulasztása esetén a szankció az, hogy a szabadalomra az Szt. 21. §-a szerint kényszerengedélyt lehet adni. 1.26. A szabadalmi oltalom időtartama Szt. 12. §. (1) A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. (2) A szabadalmi oltalom tartamára évenként külön jogszabályban meghatározott fenntartási illetéket kell fizetni. Az illeték a bejelentés napjának megfelelő naptári napon esedékes. (3) A fenntartási illetéket — a külön jogszabályban meghatározott pótilleték fizetése mellett — az esedékességtől számított hathónapos türelmi idő alatt is meg lehet fizetni. 112
