Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
heti az OTH-val, hogy a találmány szolgálati jellegű. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat megfelelő bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni (a megfelelő bizonyító erőhöz elég a gyakorlat szerint az okirat aláírása mindkét fél részéről). Ha a találmány szolgálati jellege kérdésében bármikor vita támad, az ezzel kapcsolatos eljárás minden esetben bírósági útra tartozik. Az OTH előtti eljárásban tehát ilyen címen felszólalni nem lehet és az OTH hivatalból sem folytat vizsgálatot abban a kérdésben, hogy a szabadalmi bejelentésben foglalt találmány nem szolgálati jellegű-e. A vállalati érdekek védelméről magának a munkáltatónak kell gondoskodnia. Ennek egyik módja az, ha a vállalat megfelelő belső szabályozást ad ki a szolgálati találmányoknak a vállalaton belüli kezeléséről, bejelentéséről, nyilvántartásáról (pl. ügyrend, iparjogvédelmi szabályzat, igazgatói utasítás formájában). A munkáltató a vele közölt találmány további sorsáról a vállalati érdekek figyelembevételével dönt. A döntés meghozatalának határideje tekintetében jogszabályi előírás nincs, az ésszerű, szükséges határidőn túli indokolatlan halasztás azonban joggal való visszaélésnek minősülhet a vállalat részéről. A vállalat elvileg háromféleképpen dönthet: a) szabadalmat kér a megoldásra, b) nem kér szabadalmat a megoldásra, de igényt tart a találmányra (pl. ipari titokként), c) konkrét gazdasági mérlegelés alapján hozzájárul ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék. A munkáltató a) és b) pont alatti döntése esetén, ha a találmányt értékesítik, a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet később tárgyalandó szabályai szerint. Meg kell jegyezni, hogy a találmányok szolgálati jellege és az abból eredő jogok tekintetében általában a munkavégzés helye szerinti jog irányadó. Ennek megfelelően az Szt. 9. §-ának rendelkezései és a szolgálati találmányokkal összefüggő egyéb szabályok külföldi állampolgárságú feltalálók Magyarországon bejelentett szolgálati találmányaira átalában nem vonatkoznak, kivéve, ha a munkavégzés helye szerinti jognak a magyar jog minősül (pl. a külföldi feltaláló magyar kutatóintézetben dolgozik). A szolgálati találmányokra vonatkozó magyar jogszabályi rendelkezések ugyanakkor biztosítják a magyar jog hatálya alá eső szolgálati találmányok feltalálóinak és a feltalálók munkáltatóinak jogait a találmányok külföldi szabadalmaztatása, illetve más formában történő értékesítése esetére is. 108
