Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

Ha a tényállás az eddig vázolt egyszerű eljárással nem tisztázható, bizonyításra kerülhet sor.

A bizonyítás hivatalból vagy az ügyfél kérelmére rendelhető el. Bizonyítási eszközök különösen az iratok, tanúvallomások, szemlék és szakértői vélemények. Az iratok lehetnek közokiratok és magánokiratok. Közokiratok a hatóság által ügykörén belül, a megszabott alakban kiállított okirat (pl. szabadalmi okirat). Minden más okirat magánokirat, amelyek közül egyeseknek teljes bizonyító erejük van. Teljes bizonyító erejű magánokiratok azok az okiratok, amelyek tekintetében az alábbi feltételek valamelyike fennáll:

a) a kiállító az okiratot sajátkezüleg írta és aláírta,

b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el,

c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van,

d) állami vállalat, szövetkezet vagy szövetkezeti központ által, üzlete körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták.

Az OTH hatósági eljárásaiban az általános szabály az, hogy a szabadalommal, védjeggyel összefüggő jogok és tények tudomásulvétele (pl. átruházás igazolása) közokirat vagy megfelelő bizonyító erejű magánokirat alapján történhet.

A megfelelő bizonyító erejű magánokirat összefoglaló kifejezés, amely felöleli a teljes bizonyító erejű magánokiraton kívül azokat a magánokiratokat is, amelyeknek ugyan nincs teljes bizonyító ereje, de az OTH mérlegelése szerint még megfelelő módon bizonyítják azt a jogot vagy tényt, amelynek tudomásulvételét kérik.

Ez a gyakorlatban az OTH 3. sz. állásfoglalása alapján azt jelenti, hogy a minimális alakszerűségi követelmény a fél aláírása. (Szab. Közi. 1970. évi 5. sz.)

76