Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
feltüntetésére — hacsak ez utóbbiak nem tartoznak a szorosan vett találmányhoz, — tehát olyan adatokra nem kell kitérni, amelyeket az érintett műszaki terület átlagos szakismereteivel rendelkező szakember ismer vagy ismert forrásokból megszerezhet. A megoldás kielégítő ismertetésének nem előfeltétele, hogy a feltaláló találmányának elméleti igazolásával, az észlelt jelenségek tudományos magyarázatával is alátámassza állításait. Ha azonban a találmány olyan új felismerésen alapul, amely a meglevő ismeretekkel ellentétben áll, vagy azokból nem vezethető le egyértelműen, számítani kell arra, hogy az OTH a jelenség magyarázatára megfelelő indokolást, tudományos alátámasztást fog kérni. Ha a találmány ismertetése n°m kielégítő, fennáll annak veszélye, hogy a bejelentést elutasítják azon a címen, hogy nem — vagy csak hiányosan — tartalmazza a megoldást, illetve ha mégis a szabadalom megadására kerülne sor, a szabadalmat a későbbiekben esetleg megsemmisítik, vagy legalábbis korlátozzák. A megoldást célszerű először a legáltalánosabban megfogalmazni. Ez az általános meghatározás az ún. találmányi gondolatot tükrözi, s egyúttal a főigénypont (1. — Az igénypont — c. részt) szövegezésének alapját képezi. — A leírásnak ezt a részét nagy körültekintéssel, gondosan kell kidolgozni. A megoldást jelentő legcélszerűbb kiviteli alak vagy foganatosítási mód mellett rendszerint több, esetleg kevésbé célszerű kiviteli alak vagy foganatosítási mód is adódik, ezeket sem helyes a körből kizárni, hanem olyan általánosan kell ismertetni a megoldást, amelybe valamennyi megvalósíthatónak látszó kiviteli alak beletartozik. Ezt a legáltalánosabb műszaki elgondolás kellően kiválasztott általánosító műszaki kifejezésekkel mutatható be. Ha pl. a találmány gyapjú-, vagy selyemfonalakra egyaránt vonatkozik, helyesebb a közös elnevezés — „fehérje-alapú fonalak” — alkalmazása, s 202
