Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
egyik szabadalmazott találmány a másik szabadalmazott találmány felhasználása nélkül nem hasznosítható. A kényszerengedély kérésének előfeltétele, hogy a találmányt hasznosítani kívánó vállalat vagy személy kísérelje meg szerződéses hasznosítási engedély megszerzését, vagyis tegyen kísérletet arra, hogy a szabadalmassal megfelelő feltételek mellett licenciaszerződést kössön. Másrészt kényszerengedélyt csak gazdasági tevékenységre jogosult szervezet vagy személy kérhet, aki igazolja, hogy a találmányt kellő terjedelemben hasznosítani tudja. A kényszerengedély adásának feltételeit a törvény részletesen rendezi. A szabályok közül kiemeljük, hogy a kényszerengedélyért a szabadalmasnak megfelelő díj jár, amelyet megegyezés hiányában a bíróság állapít meg. A kényszerengedély rendeltetésellenes felhasználását a törvény rendelkezései gátolják (pl. a kényszerengedély nem lehet kizárólagos, a vállalathoz van kötve, a kényszerengedélyes hasznosítási engedélyt nem adhat, a kényszerengedély visszavonható). A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy kény szerengedély adására viszonylag ritkán kerül sor, a kényszerengedély azonban azzal tölti be rendeltetését, hogy adásának lehetősége fennáll és mint szankció, a szabadalmazott találmány hasznosítására, illetve függő szabadalom esetén megegyezésre szorítja a szabadalmasokat. A kényszerengedély, mint hagyományos és nemzetközileg elismert kényszerintézkedés mellett az állami vállalatok, intézetek körében a polgári jog általános szabályai alapján is van kivételes jogi lehetőség a hasznosítás elodázása (a hasznosítási engedély megtagadása) elleni fellépésre. A Ptk. 171. § (1) bekezdése szerint ugyanis az állam tulajdonjogát nem érinti az, hogy egyes vagyontárgyait állami szervek — különösen állami vállalatok és állami gazdaságok — kezelésébe adja; az állam irányítja és ellenőrzi szervei 158
