Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

re csak akkor ruházhatja át, ha ezt a szabadalmas kifejezetten megengedte.

(5) A szabadalom fenntartásáról a szabadalmas gondoskodik.

Szt. 19. §. (1) A hasznosítási szerződés a benne megállapított idő elteltével, vagy a meghatározott körülmények bekövetkeztével a jövőre vonatkozóan megszűnik.

(2) Ha a szabadalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, a hasznosító a fizetett díjnak csak azt a részét követelheti vissza, amelyet a találmány hasznosításából származó eredmény nem fedezett.

Szt. 20. §. (1) A felek a hasznosítási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

(2) A hasznosítási szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadók.

A találmányok átruházásától meg kell különböztetni a licencia nyújtását, amikor a szabadalmi jogosult a szabadalmi jogot megtartja és abból csak egy rész jogot (a teljes vagy korlátozott hasznosítási jogot) engedi át. Egy másik igen fontos különbség az, hogy míg az átruházás rendszerint egyetlen forgalmi aktus, a licenciaszerződés általában huzamosabb együttműködési viszonyt jelent a felek között a találmány megvalósítására, gyakorlati hasznosítására.

Az irodalomban licenciaszerződésnek minősítik tág értelemben mindazokat a szerződéseket, amelyek alapján az egyik fél eszmei-szellemi javak (találmány, know-how, ipari minta, védjegy stb.) hasznosítására ellenérték fejében vagy ingyenesen engedélyt (latin eredetű kifejezéssel: licenciát) ad.

A licenciaszerződések egyik fajtája a szabadalmi licencia149