Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
A szabadalmi oltalom korlátái X Szt. 14. §. (1) Előhasználati jog illeti meg azt, aki a találmány tárgyát az elsőbbség napja előtt belföldön jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében rendszeresen előállította vagy használta, vagy ennek érdekében komoly előkészületet tett. Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom — az előállítás, használat, illetve az előkészület mértékéig — hatálytalan. Az előhasználati jogot csak a vállalattal, illetve a megfelelő üzemi egységgel együtt lehet átruházni. (2) A szabadalmi oltalom hatálya — viszonosság esetén — nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, továbbá az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. [Az Szt. 14. § (1) bekezdéséhez] V?’. 7. §. Az élőhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, amíg nem nyer bizonyítást, hogy az előhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik. A 14. § azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor valamely termék vagy eljárás megvalósítja a főigénypont összes jellemzőit, tehát látszólag ütközik a szabadalomba, a szabadalmi jogosult mégsem léphet fel szabadalombitorlás miatt. Ezek az esetek — az előhasználati jog és a tranzitforgalomra vonatkozó kedvezmény — a szabadalmi jog érvényesíthetőségének korlátáit jelentik. 136
