Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

jón. A hasznosítás elmulasztása esetén a szankció az, hogy a szabadalomra az Szt. 21. §-a szerint kényszerengedélyt lehet adni. A szabadalmi oltalom időtartama Szt. 12. §. (1) A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. (2) A szabadalmi oltalom tartamára évenként kü­lön jogszabályban meghatározott fenntartási illeté­ket kell fizetni. Az illeték a bejelentés napjának megfelelő naptári napon esedékes. (3) A fenntartási illetéket — a külön jogszabály­ban meghatározott pótilleték fizetése mellett — az esedékességtől számított hathónapos türelmi idő alatt is meg lehet fizetni. A végleges szabadalmi oltalom maximális időtartama 20 év, de a 29—30. § értelmében húsz évnél korábban is meg­szűnhet lemondás, megsemmisítés vagy a fenntartási illeték fizetésének elmulasztása következtében. A végleges szaba­dalmi oltalom húszéves időtartama a bejelentés napjától szá­mít abban az esetben is, ha a szabadalomnak a bejelentési naptól eltérő elsőbbsége (pl. uniós elsőbbsége) van. A szabadalmi oltalom fenntartásának feltétele az, hogy évenként meghatározott összegű fenntartási illetéket fizes­senek be, amely a bejelentés napjának évfordulóin esedékes és meghatározott türelmi idő alatt fizethető meg. A fenntar­tási illetékeknek elsősorban nem állami bevételi szempontból van jelentőségük, hanem az a szerepük, hogy a gazdasági szempontból értéktelen, nem hasznosítható szabadalmak — amelyeknek még a fenntartási díj fedezésére elegendő mini­mális hozadéka sincs — kirostálódjanak a szabadalmi lajst­romból. 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom