Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
és ne annak megváltoztatott, esetleg elrontott változatával hozzák összefüggésbe. A találmány nyilvánosságra hozatalának joga szintén fontos személyhez fűződő joga a feltalálónak. E jog azonban anynyira összefonódik a találmányból eredő vagyoni jogokkal, hogy ha a feltalálónak a vagyoni jogok tekintetében jogutódja van (pl. szolgálati találmány esetén), a nyilvánosságrahozatal joga csak a jogutód hozzájárulásával gyakorolható. A törvény a feltaláló, illetve jogutódja választására bízza, hogy a találmányt titokban tartja, szabadalmaztatásra bejelenti, vagy nyilvánosságrahozatal révén közkinccsé teszi. A találmány nyilvánosságrahozatalához az OTH engedélye nem szükséges. (Az OTH 16. sz. állásfoglalása, Szab. Közi. 1970. évi 5. szám), a találmány a titokvédelemre vonatkozó szabályok korlátái között nyilvánosságra hozható. A titokvédelemnek nem létezik átfogó, a szabadalmi törvényhez hasonló jogszabálya, hanem különböző jogszabályok rendelkezéseiből illeszthető össze, amelyek más-más vonatkozásban, eltérő életviszonyokban szabályozzák ezt a kérdést. Ide tartoznak pl. a magántitok védelmére vonatkozó polgári jogi szabályok, az üzemi titok védelmére vonatkozó munkajogi szabályok, az államtitok védelmére vonatkozó államigazgatási szabályok. A titokvédelemre vonatkozó szabályok közül ki kell emelni a tisztességtelen versenyről szóló, ma is hatályos 1923. évi V. törvény 15. §-át, amely szerint tilos a jogellenes módon vagy az üzleti érintkezés során bizalmasan megtudott üzleti vagy üzemi titok verseny céljára való felhasználása. Üjabb jogszabályok is tartalmaznak hasonló jellegű rendelkezéseket [pl. a vállalatok vállalkozási szerződéseiről szóló 44/1967. (XI. 15.) Korm. sz. rendelet 37. §-a]. A titokvédelem alapján fennálló védett helyzet azonban — mint korábban már utaltunk rá — gyengébb és határozatlanabb a szabadalmi jog alapján fennálló oltalomnál, mert 116
