Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
nak tekinteni, aki az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel. E vélelem gyakorlati következményei az alábbiak: Ha a szabadalmi bejelentésben eredetileg pl. két személyt jelöltek meg feltalálóként, a felek egyszerű bejelentése alapján nem lehet utólag egy harmadik személyt feltalálóként elismertetni az OTH előtt, hanem ehhez jogerős bírói ítéletre van szükség. A Legfelsőbb Bíróság P. törv. IV. 20.435/1965. sz. határozata szerint „a szabadalom bejegyzése után kifejtett tevékenység nem lehet alapja a szerzőségi arány megváltoztatásának. Annak nincs azonban semmi akadálya, hegy maguk a feltalálók egész tevékenységüket utóbb újból mérlegre tegyék és a szerzőségi arányt maguk között újból szabályozzák”. Ezt azonban az OTH csak jogerős bírói ítélet alapján veheti tudomásul a Vr. 4. § (2) bekezdése értelmében. Ilyenkor tehát annak, aki az eredetileg megjelölt részaránynál nagyobb szerzőségi arányra tart igényt, formálisan pert kell indítania szerzőtársai ellen, akikkel a per során a fentiek szerint a szerzőségi arányt újból szabályozzák, ha ez más személy érdekét vagy közérdeket nem sért. Abban az esetben azonban, ha a feltalálók eredeti megjelölése nem egyértelmű, mert a szabadalmi bejelentés egyes iratai között a feltalálók megjelölése tekintetében eltérés van (pl. a bejelentési kérelem két feltalálót, a jogutódlási irat három feltalálót tüntet fel), a gyakorlat szerint lehetőség van a hiba kijavítására jogerős bírói ítélet nélkül. Ugyanez vonatkozik a megjelöléssel kapcsolatos névelírási hibákra (pl. ha a feltaláló cirillbetűs nevét helytelenül írták át latin betűkkel). A vélelem további következménye, hogy ha valaki társszerzőségi vagy találmánybitorlási pert indít, őt terheli a bizonyítás azzal szemben, aki a szabadalmi bejelentésben feltalálóként szerepel. (Legf. Bír. Pf. III. 21160/1971.) Az OTH mindaddig, amíg jogerős bírói ítélet mást nem ál-114