Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

ki, e jogok — szemben a vagyoni jogokkal — a feltaláló személyétől elidegeníthetetlenek (pl. nem ruházhatók át, nem örökölhetők) és lényegében szabadalmi oltalom nélkül is fennállanak. A személyhez fűződő jogok ugyanakkor szorosan összefüggnek a vagyoni természetű jogokkal (pl. a szabadalmi jog iránti igénnyel, a szolgálati találmány feltalálójának díjigényével).

A feltaláló személyhez fűződő jogai körében a törvény a következő jogokat emeli ki:

1. A szerzőség joga.

2. A névfeltüntetés joga.

3. A feltalálói jóhírnév védelme.

4. A találmány nyilvánosságrahozatalának joga.

E jogok mellett a feltalálók erkölcsi elismerésének más formái is léteznek (pl. kiváló feltalálói kitüntetést kaphatnak, a találmány révén aspirantúra keretében tudományos fokozatot nyerhetnek stb.).

A találmány szerzőségének joga (a feltalálói minőség) azt illeti meg, aki a találmányt megalkotta. (A szerzőség joga megkülönböztetendő a szerzői jogtól, amely az irodalmi, művészeti és tudományos művekre vonatkozó jogvédelem öszszefoglaló megjelölése.)

A magyar joggyakorlat szerint feltalálóként csak természetes személyek (emberek) ismerhetők el, jogi személy (pl. vállalat, intézet)* vagy embercsoport (pl. brigád) feltalálói minőségre, a találmány szerzőségére nem tarthat igényt.

Feltalálóként több természetes személy (ember) is elismerhető (társszerzőség) de csak akkor, ha a találmány létrehozatala során valamennyien alkotó jellegű tevékenységet fejtettek ki. önmagában valamely ötlet, feladatkitűzés vagy technikai (pl. laboránsi, műszaki rajzolói) feladat elvégzése alapján senki nem tarthat igényt társszerzőségre, ha a megoldás lényegét tevő alapgondolat megalkotásában nem vett részt. [Legf. Bír. Pf. III. 21 117/1970.]

112