Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
Szabadalmi oltalom Szt. 6. §. (1) A bejelentő a találmányra szabadalmi oltalmat nyer, ha a találmány a) az elsőbbségi időpontban (43. §) kielégíti a törvény 1—5. §-ában meghatározott követelményeket, és a (3) bekezdés szerint a szabadalmi oltalomból nincs kizárva, b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott alaki feltételeknek. (2) A növény- és állatfajta és az azt eredményező eljárás akkor szabadalmazható, ha a növény- és állatfajta új, egynemű és viszonylag állandó (67. §). (3) A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha a) tárgya gyógyszer, vegyi úton előállított termék, vagy — a (2) bekezdés esetét kivéve — emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék; az ezek előállítására szolgáló eljárás azonban szabadalmazható, b) hasznosítása jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütköznék, kivéve ha a jogszabály a terméknek csak a forgalmát korlátozza, c) tárgya korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egyezik; amennyiben az egyezés részleges, a szabadalmat csak megfelelő korlátozással lehet megadni. Vr. 3. §. (1) Nem vegyi úton előállított az ötvözés és az olyan fizikai műveletek révén előállított termék, amelynek létrehozásában kémiai reakciónak nincs lényeges szerepe. (2) Korábbi elsőbbségű szabadalmon [Szt. 6. § (3) bek. c) pont] belföldön adott szabadalmat kell érteni;