Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
Nem műszaki jellegűek viszont pl. a gyógyászati eljárások, — könyvviteli, számviteli, matematikai rendszerek, — sport- és játékszabályok — szervezési módszerek, elvek, — árucikk külső kialakítása, — (elvont) tudományos elvek, — felfedezések stb. A felfedezés (felismerés) és a találmány közötti összefüggés tisztázása lényeges lehet az oltalmazhatóság kérdésének vizsgálatakor. A legtöbb találmány valamilyen formában felfedezésen (felismerésen) alapul. Nem szükséges, hogy a találmány közreadásakor a felfedezést is leírják. A találmány értelme és célja, hogy a természeti erőket az ember szolgálatába állítsa; közömbös, hogy a feltaláló a természeti erőket tudatosan vagy ezeket nem ismerve alkalmazza. A felfedezés az anyagi világ korábban nem ismert, de objektíve létező törvényszerűségeinek, tulajdonságainak és jelenségeinek megállapítása. A felfedezés tehát nem műszaki alkotás, nem állítanak elő gyakorlatban alkalmazható dolgot, csupán valamit felismernek. Találmányról akkor lehet beszélni, ha e felismerést hasznosítják, s az eredményt társadalmi szükségletek közvetett vagy közvetlen kielégítésére alkalmazzák. A felfedezés és a találmány közötti határ olykor nehezen húzható meg, ezért a megítélésnél alapos megfontolásra van szükség. Példa: a) Ismert volt már korábban a jelenség, hogy a levegő kiterjedése a hőmérséklet függvénye. Ezen a jelenségen alapul az atmoszféraóra találmánya. b) Felismerték, hogy nyomás hatására bizonyos kvarckristályokon töltések keletkeznek és hogy a kvarckristályok kiterjednek vagy összehúzódnak, ha töltést vezetnek hozzájuk (piezoelektromos hatás). Ez a felismerés az alapja a kvarcszűrőknek és -oszcillátoroknak. c) A vulkanizálás azon a véletlen felfedezésen alapul, hogy 106
