Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
Üjdonság Szt. 2. §. Üj a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta. Vr. 1. §. A megoldást akkor kell nyilvánosságra jutottnak tekinteni, ha az bárki számára hozzáférhetővé vált (pl. nyomtatványt közzététel vagy nyilvános gyakorlatbavétel révén). Az újdonságot a technikának a találmány bejelentésének napján ismert állásához viszonyítva kell megítélni. Nem minősülhet újnak a megoldás, ha azt a bejelentés idejében nyilvánosságra jutott adatokból szakember megismerhette, vagyis ha a megoldás egésze a technika állását jelentő, az adott időpontban már meglevő műszaki eredményekhez tartozik. A törvény az újdonságrontó körülményekről csak tartalmi meghatározást ad. A technikai fejlődés folytán a nyilvánosságra jutásnak számos változata jöhet szóba, ezért tételes felsorolással nem lehet összefoglalni az újdonságrontás valamennyi lehetőségét. A nyilvánosságra jutásnak nem a szó szerint megegyező ismertetés a feltétele, hanem „olyan mértékben” történő lényegi közlés, amelynek alapján az adott műszaki terület szakembere a megoldást meglevő ismeretei vagy ismert források segítségével megvalósíthatta volna. E források a gyakorlatban leginkább a következők lehetnek: — Nyomtatványuk (szakkönyv, folyóirat, szabadalmi leírás, egyéb sokszorosítás, kézirat is), ha a hozzáférhetőség fennáll (1 példányban is) pl. könyvtárban, prospektustárban, levéltárban stb. — Nyilvános gyakorlatbavétel (megvalósítás, használat, 108
