Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete

ezek az intézmények csak a szűk értelemben vett iparra vonatkoznak, hanem azok kiterjednek az egész gazdasági életre. Az egyezmény általában csak felsorolja, de közelebbről nem határozza meg azokat a legfontosabb jogintézményeket, amelyeket a különböző országok jogrendszerei az iparjogvédelem körébe tartozónak tekintenek. Ennek oka az, hogy — bár az iparjogvédelem jogintézményei a gazdasági élet nemzetközi jellege folytán szoros kölcsönhatásban fejlődtek — az egyes jogintézmények részletei tekintetében a különböző jogrendszerek nagymértékben eltérnek egymástól és a fogalmak egységesítésére irányuló törekvések mindeddig nem vezettek sikerre.

A nemzetközi egyezményben felsorolt jogintézményeken kívül a különböző országok gyakorlata az iparjogvédelem körébe sorol egyéb jogintézményeket is, így a felfedezések, az újítások, az ún. know-how jogi védelmét, a márka, az áru kötelező megjelölése stb. intézményét.

Az iparjogvédelem tárgyait gazdasági funkciójuk alapján — némileg egyszerűsítve és általánosítva — két fő csoportba sorolhatjuk.

{A} Az egyik csoportba tartoznak a találmány, a használati minta, az ipari minta, a felfedezés, az újítás, a know-how, amelyek elsősorban a műszaki fejlesztés terén játszanak szerepet-ÍBj A másik csoportba a védjegy, kereskedelmi név, származási jelzés, eredetmegjelölés stb. sorolhatók, amelyeknek főként az áruértékesítésben van jelentőségük.

Az alábbiakban az iparjogvédelem körébe tartozó — részben a nemzetközi egyezményben felsorolt, részben azon kívül kifejlődött — jogintézményeknek a gyakorlatban kialakult legáltalánosabb fogalmát ismertetjük az említett csoportosításban.

ad, A) A műszaki fejlesztésben szerepet játszó alkotások közül a legfontosabb a találmány.

6