Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
tás, illetőleg használat a későbbi szabadalmi bejelentés tárgyára újdonságrcntó lenne. Az előhasználati jogosulttal szemben a szabadalmi oltalom az előállítás, használat, illetve az előkészület mértékéig hatálytalan. A jogszabály szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy előhasználati jog csak az elsőbbségi nap, tehát az esetek túlnyomó részében a szabadalmi bejelentés napja előtti időben kifejtett tevékenység alapján keletkezhet. A most említett időpont után történő előállítás vagy használat előhasználati jogot már nem ad. Az előhasználati jog létrejöttéhez szükséges az is, hogy az előhasználó jóhiszemű legyen. Nem lehet szó jóhiszeműségről olyan esetben, amikor a feltaláló elmondja valakinek műszaki megoldásának lényegét, amelyet azután az illető a feltaláló tudta nélkül használni kezd. A végrehajtási utasítás egyébként a jóhiszeműség fennforgása tekintetében vélelmet állít fel, amikor kimondja, hogy az előhasználót mindaddig jóhiszeműnek kell tekinteni, míg nem nyer bizonyítást, hogy az előhasználat a szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapszik. Az előhasználat a gyakorlat szerint ingyenes, tehát az előhasználó nem tartozik a szabadalmasnak ellenértéket fizetni. Ez természetes is, hiszen az előhasználat független a szabadalmas feltalálói tevékenységétől. Az előhasználati jog forgalomképes. Ez azt jelenti, hogy átruházható ugyan, de csak azzal a vállalattal, illetőleg üzemegységgel együtt, amelyben az előhasználati jogot gyakorolják. A szabadalmi oltalom korlátozást szenved nemcsak az előhasználati jog folytán, hanem egyéb vonatkozásban is. így a szabadalom nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, sem az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. E ren5* 67
