Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
Ilyen esetekben ugyanis a szakember pusztán a maga szaktudásának felhasználásával, feltalálói tevékenység nélkül, a kitűzött feladat ismeretében létre tudja hozni a megoldást. Ha azonban az alakváltoztatás folytán új, nem várt műszaki hatás jelentkezik, a megoldás újnak minősül. Érdekes ezzel kapcsolatban a volt szabadalmi bíróságnak az a döntése, amely egy optikai lencse különlegesen csiszolt formáját újnak ismerte el azzal az indokolással, hogy a különleges alak következtében a sugármenet nem várt módon tökéletesebbé és így maga a lencse is értékesebbé vált. Lényegében ugyanez a helyzet anyaghelyettesítés esetén is. Anyaghelyettesítés esete akkor forog fenn, amikor egy már ismert megoldás szokásos anyagát más anyaggal helyettesítik, pl. a csapágyat bronz helyett műanyagból készítik. Az ilyen megoldás tekintetében is érvényesül az az elv, hogy az újdonság és így szabadalomképesség akkor forog fenn, ha a helyettesítés nem várt műszaki hatást eredményez. A törvény az abszolút értelemben, tehát világviszonylatban vett újdonságot kívánja meg. Ebből következik, hogy nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az újdonságot lerontó nyilvánosságra jutás bel- vagy külföldön következett-e be. Haladás A szabadalmazható találmány fogalmának egyik további eleme, hogy az új műszaki megoldás a technika adott állásához képest haladást jelentsen. Ez az ismérv a törvény szerint akkor van meg, ha a megoldás révén eddig ki nem elégített szükséglet elégíthető ki, vagy valamely szükséglet az eddiginél előnyösebben elégíthető ki. A megoldás újdonsága tehát önmagában nem elegendő, hanem szükséges, hogy a megoldás az eddig ismerteknél tökéletesebben, hasznosabban, magasabb minőségi színvonalon, biztonságosabban, gazdaságosab-46
