Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete

how, ipari minta megszerzésére vagy licencia vételére irányuló tevékenység.

E tevékenységek ellátása során a vállalati iparjogvédelmi szerveknek szoros kapcsolatot kell tartani egyrészt vállalati belső szervekkel (pl. műszaki főosztállyal, a fejlesztési főosztállyal, a kereskedelmi osztállyal stb.), másrészt külső szervekkel (pl. a Danubia Szabadalmi Irodával, illetve a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalattal stb.).

Összefoglalóan megállapítható, hogy az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok érdekeltté válnak a gazdaságilag hasznos szellemi alkotások létrehozásában és hasznosításában, valamint áruik egymás közötti megkülönböztetésében. Ezért törekedniük kell arra, hogy elért eredményeiket a hazai és külföldi piacokon minél jobban kiaknázzák, találmányaikat és áru jelzéseiket oltalom alá helyezzék és ezáltal esélyeiket megerősítsék, mind az áruértékesítés, mind az ipari jogok értékesítése terén, másrészt a vállalatoknak ügyelniük kell arra, hogy áruik iparjogvédelmi szempontból „tiszták”, azaz megtámadhatatlanok legyenek és ezáltal megelőzzék a mások ipari jogainak megsértéséből eredő és súlyos anyagi, valamint erkölcsi következménnyel járó pereket, (pl. a szabadalom, védjegy stb. bitorlással kapcsolatos pereket).

Az e tevékenységekhez szükséges iparjogvédelmi ismeretek megszerzését kívánja előmozdítani ez a kiadvány is.