Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
a vállalatok számára lehetővé vált annak eldöntése, hogy a műszaki fejlesztést vállalati erőforrásokból vagy gondos piackutatás után know-how, licencia megvásárlása útján valósítják meg. Az elvi felismerés ellenére azonban viszonylag kevés licenciavásárlás történt. Az iparjogvédelem e területére a vállalatoknak a jövőben még nagyobb gondot kell fordítaniuk. A tudományos-műszaki és ipari fejlődés mai fokán ugyanis különösen a kutatásigényes és tőkeigényes iparágakban már egyetlen ország sem támaszkodhat kizárólag a saját erejére. Minden vállalatnak érdekévé vált, hogy figyelembe vegye a világpiac új realitásait, kiaknázza a nemzetközi együttműködésben rejlő előnyöket ezen a területen is. Közismert, hogy az elmúlt két évtizedben világszerte az áruforgalomnál jóval nagyobb mértékben fokozódott a műszaki megoldások nemzetközi vérkeringése, a licenciakereskedelem. Sok ország, elsősorban Japán versenyképességét a piacon főként átgondolt kutatási és licencia politikája teremtette meg. A licenciaszerződések jelentőségét fokozza, hogy azok rendszerint nem korlátozódnak a hasznosítási jog átengedésére, kísérőjük gyakran a know-how átadás, a technikai segítségnyújtás (néha a művezetés, illetve az ún. engineering = mérnöki munka). Az elmúlt években fokozódott vállalataink iparjogvédelmi tevékenysége a világpiacon is, mert felismerték, hogy világpiacon szerzett pozícióinkat, export lehetőségeinket csak jobb, tartósabb, tetszetősebb konstrukciókkal, új eljárásokkal lehet megtartani és megvédeni. Ezt mutatja a magyar vállalatok által külföldön tett szabadalmi bejelentések száma, amely 1965 és 1970 között nagymértékben megnőtt, és állandóan emelkedő tendenciát mutat. 34