Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
saiként jelennek meg, szélesítik az áruválasztékot, serkentik a hazai minőségi színvonalat. A verseny elvileg érvényesülhet minden olyan esetben, ha hasonló, egymással helyettesíthető árut vagy szolgáltatást legalább két vállalat (ideértve a szövetkezetét, kisiparost, külföldi céget stb.) a keresletet meghaladó mértékben kínál, és a gazdasági kapcsolatok létrejötte szempontjából nem központi tervutasítás, hanem a vállalatok igyekezete, erőfeszítése, jó gazdálkodása a döntő. Ennek következtében azok a vállalatok, amelyek jól gazdálkodnak, előnyösebb termelési és értékesítési feltételeket alakítanak ki a maguk számára, magasabb nyereséghez jutnak és meggazdagodnak, az alulmaradó vállalatok viszont elszegényednek, veszteségessé válnak és felszámolásukra is sor kerülhet. A verseny körülményei között tehát rendkívül fontos a vállalat nyereséges gazdálkodása, gazdasági növekedése szempontjából, hogy milyen piaci pozíciót vív ki magának más vállalatokkal szemben, milyen termelési és értékesítési feltételeket teremt árui és szolgáltatásai számára. A legújabb, leghaladóbb találmányok és egyéb műszaki vívmányok befogadására és hasznosítására való képesség hovatovább nemcsak a versenyképesség, hanem a vállalati gazdasági fennmaradás és továbbélés feltételévé válik. Ennek megfelelően a vállalatnak a gazdasági versenyben elfoglalt piaci helyzetét ma már a rendelkezésre álló anyagi javakon (állóeszközökön, forgóeszközökön stb.) kívül alapvetően befolyásolja az is, hogy mennyiben rendelkezik a műszaki fejlesztésben és az áruértékesítésben döntő fontosságú szellemi javakkal, találmányokkal, ipari mintákkal, védjegyekkel stb., és hogy hogyan használja ki azokat a jogi kereteket, amelyeket számára a szellemi javak oltalmára az iparjogvédelem rendszere nyújt. A szellemi javak ugyanis csak úgy válhatnak a vállalatok hatékony fegyvereivé a hazai és a világpiaci versenyben, a 30
