Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
nyei az egész társadalom szempontjából előnyösek; azok révén emelkedik az anyagi javak termelésének és a szükségletek kielégítésének színvonala, a versengés a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a gazdasági hatékonyság fokozására ösztönzi az árutermelő vállalatokat, szövetkezeteket. Az iparjogvédelem szabályai másrészt tiltják azokat a versenycselekményeket, amelyek a fogyasztók megtévesztésére vezetnek (pl. reklámszédelgés) és az olyan piacfelosztó, versenykorlátozó megegyezéseket, amelyek nem gazdasági eredmények, hanem a verseny korlátozása alapján kívánnak előnyös, monopolisztikus pozíciót kialakítani. Az iparjogvédelmi szabályokhoz szorosan kapcsolódnak azok a rendelkezések, amelyek a feltalálók, újítók, alkotók díjazását és erkölcsi elismerését célozzák. Az iparjogvédelem tárgyainak egy része (pl. találmány, ipari minta stb.) ugyanis kettős jellegű. Funkcióját tekintve gazdasági eszköz, „tőkejószág”, eredetét tekintve azonban emberi szellemi alkotás, amely anyagi és erkölcsi elismerést érdemel. Az iparjogvédelem és a szerzői jog összejiiggései Az iparjogvédelem elvei és rendszere ma sem tekinthetők lezártnak, újabb jogintézmények (pl. a nyomdai betűjelek oltalma) vannak kialakulóban, másrészt a műszaki fejlődés számos problémát vet fel az iparjogvédelem és a szerzői jog határterületein is. A gyakorlatban az iparjogvédelmi és a szerzői jogi oltalom gyakran kumuláltan, illetve párhuzamosan jelentkezik az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotásokkal és árujelzésekkel kapcsolatban is, ezért a szerzői jog és az iparjogvédelem főbb összefüggéseit vázlatosan bemutatjuk. A szerzői jogi védelem az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokra vonatkozik és a szerző személyhez fűződő 22