Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
IV. fejezet. Árujelzők
A Védjegytörvény a lajstromozási eljárás legfontosabb szabályát rögzíti, az alaki követelmények részletes felsorolását az Országos Találmányi Hivatal elnökének hirdetményére bízza. Az elsőbbségre vonatkozó rendelkezések összhangban vannak a Párizsi Uniós Egyezményben foglalt kötelezettségeinkkel és a Szabadalmi Törvény erre vonatkozó előírásaival. A kiállítási elsőbbség igénylésének lehetőségét az Országos Találmányi Hivatal elnöke állapítja meg. Az elsőbbség igénybevételének feltételei és alakiságai megegyeznek a szabadalmak kiállítási elsőbbségére vonatkozó előírásokban foglaltakkal. A kiállítás igazgatóságának bizonylatában természetszerűleg a kiállított védjegyet is fel kell tüntetni. A bejelentést az Országos Találmányi Hivatal megvizsgálja alaki és érdemi szempontokból. Az alaki hiányokhoz a törvény különféle jogkövetkezményeket fűz. Bizonyos alaki hiányok a bejelentés elutasításával járnak, mások pótolhatók. A lajstromozás érdemi vizsgálata kiterjed az 1—3. §-ban foglalt valamennyi, a jelzés oltalomképessége szempontjából jelentős feltételekre, továbbá az igényelt elsőbbségre. Lajstromozási akadály esetén a bejelentő a kérelem érdemi elbírálását megelőzően saját álláspontját kifejtheti. A kizárólagos jog alapja a bejelentés. A bejelentett, illetve lajstromozott védjegy megváltoztatása, az árujegyzék kiterjesztése a jog alapvető változását, lényegében a bejelentéskor fennálló helyzethez képest más, új jog igénylését jelenti. Az eredeti bejelentéssel az új tartalmú jogigénylés már nem azonosítható, ezért a törvény kizárja az ilyen módosítás lehetőségét. A meghirdetés biztosítja, hogy az esetleg jogsértő lajstromozásról bárki tudomást szerezhessen és jogorvoslattal élhessen. 203
