Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

(2) A használat hiánya miatt az oltalom megszűnése nem állapítható meg, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

A védjegy törlése

19. §. (1) A védjegy törlését — keletkezésére viszszaható hatállyal — el kell rendelni, ha a védjegy az 1—3. § értelmében nem volt oltalmazható.

(2) Ha a lajstromozás óta öt év már eltelt és a védjegy a tényleges használat folytán ismertté vált, a védjegy törlésének csak azon az alapon van helye, hogy használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközik [3. § (1) bek.

b) pont].

(3) Ha a törlési ok csak a védjegy árujegyzékének egy részével kapcsolatban áll fenn, az árujegyzéket megfelelően korlátozni kell.

*

A 16. §-ban rögzített megszűnési okok túlnyomórészt hagyományosak; az oltalmi idő lejárata megújítás hiányában, a védjegyjogosult lemondása az oltalomról, a védjegyjogosult vállalat, illetve szervezet megszűnése, illetőleg a védjegy törlése. A Védjegytörvény pontosan meghatározza az egyes megszűnési okok esetében a megszűnés időpontját is.

Megszűnik azonban a védjegyoltalom az új Védjegytörvény alapján akkor is, ha a védjegyet huzamosan nem használják az országban. Ennek az új megszűnési oknak a bevezetését az teszi szükségessé, hogy a védjegylajstromok — és ez világszerte tapasztalható jelenség — túlzsúfoltak. A hosszabb idő óta nem használt védjegyek nemcsak a védj egy hatóság mun-194