Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

átruházásra irányuló szerződés semmis, ha a jogutód védjegyoltalmat nem szerezhet vagy ha az átruházás folytán a védjegy az oltalomból kizárttá válik, különösen, ha az átruházás a megtévesztés veszélyével jár.

(3) A jogutódlásra az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadók.

*

A védjegy a védjegyjogosult vállalathoz tartozik, mint számára kizárólagos jogot biztosító megkülönböztető jelzés, ezért a vállalat jogutódlásával — például átruházásával — együtt a védjegyre vonatkozó jog is átszáll. Az 1969. évi védjegytörvény már lehetővé teszi azonban a védjegy önálló — tehát a vállalat vagy profil nélküli — átruházását is. E lehetőség biztosítását a nemzetközi forgalom kiszélesedése indokolja, amelynek során különféle üzletpolitikai okokból (például gyártási licencia engedélyezése) gyakran szükséges a védjegyjog teljes átengedése. A korszerű védjegytörvények általában ilyen értelemben rendelkeznek.

Védjegytörvényünk kizárja azonban az átruházás lehetőségét olyan esetre, ha az átruházás folytán olyan személy szerezne védjegyjogot, aki erre nem jogosult, például ha a jogszerző nem jogosult áru előállítására, forgalomba hozatalára vagy szolgáltató tevékenység folytatására. Semmis az átruházásra irányuló szerződés akkor is, ha az átruházás folytán a védjegy oltalomból kizárttá válik. Mint egyik ilyen körülményt említi meg a törvény a megtévesztés esetét. Előfordulhat ugyanis, hogy a védjegy az átruházás folytán megtévesztővé válik, mert azt a látszatot kelti, hogy az áru továbbra is abból az országból származna, amelynek áruit a

189