Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
IV. fejezet. Árujelzők
nemzetközi szervezetek jelzéseinek oltalmára a Párizsi Uniós Egyezmény is kötelez. A hivatalosan elfogadott ellenőrzési, szavatossági, hitelesítési jegyből, bélyegből vagy ezek utánzatából álló megjelölések kizárásának lényegében azonos az oka, azok nem más vállalatok áruinak megkülönböztetésére szolgálnak, s azokra kizárólagos jog szerzése indokolatlan lenne. A kizárás itt természetesen nem abszolút, bármely áruval kapcsolatos, hanem azokra az árukra korlátozódik, amelyeket a jelzésekkel hivatalosan látnak el. Különös gondot fordít a védjegytörvény az ütköző, vagyis az azonos, illetve hasonló jelzések lajstromozásának kiküszöbölésére. Az ütközés megállapításánál egyrészt a védjegyek, megjelölések összetéveszthetőségét kell vizsgálni, másrészt a kérdéses áruk, illetőleg szolgáltatások azonosságát vagy hasonlóságát. Az összetéveszthető védjegyek alkalmasak arra, hogy a vevő a forgalomban azokkal megjelölt árukat összecserélje. A legnagyobb jóhiszeműség és a bejelentést megelőző gondos kutatás mellett is előadódik, hogy az alkalmazni kívánt megjelölés legalábbis hasonló egy korábbi védjegyhez, s használata esetében a vevő összefüggést sejthet az áru és a korábbi védjegy tulajdonosa között. Az összetéveszthető jelzés veszélyezteti a védjegy alapvető funkcióját, hogy a vevő a korábbi jelzés segítségével megismert és megvásárolni kívánt árut választja ki. Veszélybe kerül tehát a vásárlóközönség és a korábbi védjegyjogosult piaci érdeke egyaránt. A szocialista szervek egymás közötti árucseréjében a szándékos hasonlóság kevésbé valószínű, figyelemmel azonban arra, hogy a védjegy szerepe a nemzetközi árucsere során fokozódik, a kérdést kellő súllyal kell vizsgálnunk. Az uralkodó felfogás szerint a megjelölések hasonlósága akkor áll fenn, ha azokat az átlagos vevő különösebb figyelem nélkül összetévesztheti. Ennek elbírálása természetesen mindig magában rejt bizonyos szubjektív elemeket, általános 181
