Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

minősülnek, amelyek külföldi bejelentőtől érkeznek, fantá­ziaszavak és a véletlen folytán az adott ország nyelvén ér­telmük van. Másnak személyhez fűződő jogát sértő megjelölésre nem szerezhető védjegyoltalom. A személyhez fűződő jogo­kat a Polgári Törvénykönyv biztosítja. A védjegyjoggal ösz­­szefüggésben elsősorban a névviseléshez való jog jöhet fi­gyelembe, ugyanis más nevének vagy ahhoz hasonló névnek a jogtalan használata jogsértő. A jó hírnév védelmére ugyan­csak kiterjed a személyiséghez fűződő jog. A más képmásával vagy hangfelvételével való visszaélés — különösen ezek jogosulatlan felhasználása, sokszorosítása, megváltoztatása — hasonlóképpen jogsértőnek minősül a Ptk. értelmében is. Mindezekre tekintettel a Védjegytörvény ki­zárja az oltalomból az ilyen szempontból kifogásolható meg­jelöléseket. A közismert (notórius) védjegyeket sajátos oltalomban ré­szesíti a Védjegytörvény. Ilyennek azok a megjelölések minő­sülhetnek, amelyeket belföldön nem lajstromoztattak ugyan, de széles körben ismertek, mint valamely vállalat, cég meg­különböztető jelzése. A közismert védjegyek számára a Pá­rizsi Uniós Egyezmény is különleges védelmet biztosít, azon­ban csak arra az esetre, ha lajstromozásukat azonos vagy ha­sonló árukkal kapcsolatban kérik (illetve használják azt), mint amellyel kapcsolatban ismertté váltak, mint egy más vállalat védjegye. Ez a felfogás ma már nem mondható kielé­gítőnek. Egyre erőteljesebben jelentkezik a Párizsi Egyez­mény rendelkezéseinek korszerűsítési tervei során is az az igény — amelyet az új magyar védjegytörvény már kielégít —, hogy a világszerte ismertté vált védjegyek semmiféle áru­val kapcsolatban ne élvezhessenek más javára oltalmat. Az 12* 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom