Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

gosulatlanul, az ellen nem a védjegytörvény, hanem csak egyéb (pl. polgári jogi, tisztességtelen verseny elleni) jogszabály alapján lehet fellépni. Ez a korszerű védjegyjogi előírásokban fellelhető szemlélet összhangban van a védjegyjogosult, a versenytársak és a vevők érdekeivel egyaránt.

Védjegyoltalomban csak olyan megjelölés részesülhet, amely alkalmas áruk, illetőleg szolgáltatások megkülönböztetésére, mert a védjegynek ez a legfontosabb funkciója, enélkül hivatását nem töltheti be.

Védjegyoltalom szerezhető áruval és szolgáltatással kapcsolatban egyaránt. Az áru fogalmába mind a természetes, mind a műszaki úton előállított, illetve feldolgozott termék, illetőleg termény beletartozik. A szolgáltatásokkal kapcsolatos védjegyoltalom szerzésének lehetőségét az a körülmény teszi indokolttá, hogy a különféle szolgáltatások nyújtása széles körben elterjedt, az ezekkel kapcsolatos megkülönböztetési igény éppúgy fennáll, mint a termékeknél.

Megkülönböztető jelleg

2. §. (1) Megkülönböztetésre alkalmas a megjelölés, ha az árunak más azonos vagy hasonló jellegű árukkal szemben sajátos, eltérő jelleget ad.

(2) A megjelölés lehet különösen szó, szóösszetétel, ábra, kép, színösszetétel, sík vagy térbeli alakzat, hang- vagy fényjel, vagy ezek együttes alkalmazása.

(3) Nincs a megjelölésnek megkülönböztető jellege különösen akkor, ha

a) az áru megjelölésére általánosan használják;

b) kizárólag az áru fajtáját, minőségét, mennyiségét, jellemzőit, rendeltetését, értékét, származási helyét vagy előállítási idejét tünteti fel.

173