Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
IV. fejezet. Árujelzők
IV. FEJEZET Árujelzők A szabadalom és az ipari mintaoltalom a feltaláló, illetve a formatervező szellemi tevékenységének eredményét védi. Az oltalom fennállása alatt mindenki mást kizáró oltalmat biztosít számukra a szabadalom, illetve a minta szerinti termék előállítására (eljárási szabadalom esetén az eljárás alkalmazására), forgalomba hozatalára. Más szerepet töltenek be az iparjogvédelem körébe tartozó egyéb, az áruk megkülönböztetésére használatos intézmények. Ezeknél nem a szellemi tevékenység következtében létrejött alkotás — találmány, ipari minta stb. — hasznosítására vonatkozó jog szabályozása a cél, hanem bizonyos jelzések alkalmazásának joga az árucsere-forgalom megbízhatósága érdekében. Szükséges ugyanis, hogy az azonos rendeltetésű — ipari, kereskedelmi, szolgáltatási — tevékenységek között egyrészt az érdekeltek megfelelően eligazodhassanak, másrészt maguk a termelők, kereskedők, illetőleg szolgáltatók megkülönböztethessék tevékenységüket, verseny céljaik érdekében. Az egyes vállalatok közötti különbségtételt az úgynevezett kereskedelmi név vagy egyéb árujelző segíti elő, amelyeket az árun, csomagolásán, hirdetések, levelezések során alkalmaznak. Ez utóbbiak lehetnek sajátos eljárás útján oltalom alá helyezett védjegyek, vagy csupán a gyakorlatban alkalmazott megkülönböztető jelzések. Ezek a jelzések az áru és a vállalat közötti kapcsolatot hivatottak kifejezésre juttatni, 168
