Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

III. fejezet. Szabadalmi eljárások

f) nincs-e ugyanarra a növényfajtára korábbi elsőbbségű bejelentés vagy szabadalom.

Az a)—d) és f) pontok tekintetében végzett vizsgálat módszerei megegyeznek a 45. § b)—e) és g) pontjaival kapcsolatban a megfelelő fejezetben ismertetett módszerekkel azzal az eltéréssel, hogy egységesnek csak az a találmány tekinthető, amely egyetlen fajtára vonatkozik. Az ej pontra vonatkozólag azt vizsgálja az OTH, hogy a bejelentés kielégíti-e a Vr. már ismertetett 31. §-ának előírásait, s az is vizsgálatra kerül, hogy a bejelentéssel egyidőben létezett-e a fajta. Ehhez az OTH elfogadja — viszonosság esetén külföldi bejelentéseknél is — azon állami szervek, tanintézetek nyilatkozatát, amelyeknél a fajtát létrehozták. Arra is kiterjed a vizsgálat, hogy a bejelentés tárgya fajta megváltoztatására vonatkozik-e és termelésbe, ill. termesztésbe vonható-e.

Ha a bejelentést a halasztott vizsgálati rendszer keretében nyújtották be, a vizsgálat csak a 69. § a)—d) pontjaira terjed ki.

Teljes, illetve utólagos vizsgálat esetén az ügyintéző a MÉM által kísérletre kijelölt szervtől nyilatkozatot kér arra, hogy az állandóság és egyneműség vizsgálata érdekében szükséges kísérleti termesztést mikor, hol állítja be, mennyi és milyen szaporítóanyagra van szüksége. A nyilatkozat után az ügyintéző felhívja a bejelentőt, hogy a szaporítóanyagot bocsássa rendelkezésre. Ennek elmulasztása esetén az OTH a bejelentést elutasítja. Ha a növényfajta a bejelentéskor már állami minősítés alá került, és ezt a bejelentő igazolja, a fenti kísérletre nincs szükség, s ez esetben az OTH csak az újdonságot vizsgálja.

A közzététel és a szabadalom megadása tekintetében az OTH az általános szabályok szerint jár el.

Felszólalás (illetve megsemmisítés) alapja lehet az a körülmény is, hogy a fajta viszonylag nem állandó vagy nem egynemű, illetve elvesztette ezeket a tulajdonságait. A bejelentő

166