Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
III. fejezet. Szabadalmi eljárások
Régóta érvényes hazai és külföldi gyakorlat szerint az igénypontok mindig egyetlen mondatból állnak; az előírásnak az a magyarázata, hogy a találmány egységes felismerésre, találmányi gondolatra vezethető vissza, melynek világos, egyértelmű közreadása egy mondat keretében biztonságosabban oldható meg, s a későbbiekben a találmány értelmezését is megkönnyíti ez a szerkesztés. A szabadalmi oltalom kategóriái Az Szt. 4. §-a szerint: ,,Műszaki jellegű a megoldás, ha termékben vagy termelési eljárásban változást jelent.” Az idézett törvényhely tehát azt a tényt rögzíti, hogy a találmány és így az oltalom is termékre és (vagy) eljárásra vonatkozhat. A termék oltalom körében említendők a különféle anyagokra, fogyasztási cikkekre, növény- és állatfajtákra, berendezésekre, kapcsolási elrendezésekre stb. vonatkozó találmányok, azok pedig, amelyeknek tárgya valamely termék előállítása, valamely üzemeljárás, alkalmazás, az eljárás kategóriába tartoznak. Attól függően, hogy az oltalom termékre vagy eljárásra vonatkozik, a jog terjedelme tágabb vagy szűkebb lehet. Eljárásra adott szabadalom esetén a találmány tárgya — értelemszerűen — valamely cselekmény, vagyis egy bizonyos idő alatt lezajló, több-kevesebb lépésből álló folyamat, mely új, előnyös hatást eredményez. Az Szt. 11. § (2) bek. szerint „eljárásra engedélyezett szabadalom hatálya kiterjed az eljárással közvetlenül előállított termékre is”. Eszerint a szabadalmas, aki egyedül jogosult arra, hogy az eljárást alkalmazza, arra is jogosult, hogy az előállított terméket forgalomba hozza, használja. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy az idézett törvényhely szerint az előállítási eljárásra vonatkozó szabadalom csak arra 119
