Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
pótlását megtagadja, de a bejelentéshez ragaszkodik, a bejelentés ügyében az Országos Találmányi Hivatal Iparjogvédelmi Tanácsa határoz. Előfordulhat, hogy a hiányok megszüntetésére tett bejelentői intézkedés nem kielégítő. Ebben az esetben az eljáró előadó ismételten kifogást tesz és újólag felhívja a bejelentőt, közölve azt, hogy a pótlásra tett intézkedés miért nem fogadható el. Ha a bejelentő a bejelentést fenn akarja tartani, a hivatal által támasztott kifogásokra még akkor is válaszolnia kell, ha a hivatal állásfoglalásával nem ért egyet. Ha az eljárás során az tűnne ki, hogy a bejelentő a szabadalmi leírást nem tudja szabatosan megszerkeszteni, a bejelentőt a hivatal képviselő nevezésére is utasíthatja. Erre többnyire akkor kerül sor, ha a bejelentés tárgyának szabadalmazhatósága egyébként valószínűnek mutatkozik. Ha az alakiságokat a hivatal rendben levőnek találja, vagy ha az alakiságok hiánya nem zavarja az érdemi vizsgálat lefolytatását, úgy — az elővizsgálat! rendszer szabályai értelmében — a szabadalmazhatóság összes kellékeinek meglétét hivatalból vizsgálja, miután az 1949. évi 8. tvr. a szabadalmi törvény előírásait akként módosította, hogy lehetővé tette az újdonság hivatali vizsgálatát is. („A találmány új volta hivatalból vizsgálat és döntés tárgyává tehető.” tvr. 3. §.) Mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy a bejelentés műszaki megoldás-e, tehát a találmányok körébe tartozik-e. Vizsgálják továbbá, hogy az „ipari értékesíthetőség” követelménye mennyiben áll fenn, azaz a találmány reprodukálhatósága nem puszta véletlen függvénye-e, a találmány leírásában előírt szabályok betartása esetén a kívánt hatás ismétlődő jelentkezése valószínűsíthető-e. Vizsgálják továbbá azt is, hogy a bejelentett találmány szabadalmazhatóságát a törvény nem zárja-e ki (2. §), továbbá hogy a bejelentés nem ütközik-e a szabadalmi törvény 4. §-ban meghatározott előírásba, azaz a bejelentés egységessége fennáll~e. Ugyancsak vizsgálat tárgya, hogy az igényelt elsőbbség megilleti-e a bejelentőt.
