Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
monopóliumra vonatkozó szabadalom pedig csak a monopólium jogosultja által vehető gyakorlatba. A kizárólagos jog sajátos korlátja forog fenn akkor is, ha valamely szabadalom iparszerű használata szükségképp egy másik korábbi szabadalom alkalmazásával jár. Ezt az esetet a függőség esetének tekintjük és a használatban akadályozott szabadalmat függő szabadalomnak szokás nevezni. A függő szabadalmat csak a gátló szabadalom tulajdonosának engedélye alapján lehet használatba venni. Így a már említett anyagszabadalom (pl. ötvözet) tulajdonosának kizárólagos joga kiterjed minden olyan termékre, amit a szabadalom igénypontja meghatároz. Azonban a termékszabadalom fennállása nem jelenti azt, hogy későbbi időpontban egy eljárást ne szabadalmaztathassanak e termék előállítására, mert termék-oltalma erre az új eljárásra nem terjed ki. De mivel az új eljárás eredménye éppen az oltalmazott termék, ezért az eljárást iparszerűleg használni, ily módon iparszerűen terméket előállítani és azt forgalmazni a korábbi termékszabadalom tulajdonos engedélye nélkül nem lehet. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a termékszabadalom tulajdonosa számára előnyös lenne az új eljárás alkalmazása. A termékszabadalom alapján az eljárást használatba venni ugyancsak nem lehet. Korlátot jelent a szabadalomtulajdonos számára az államhatár. Világszabadalom nincs, az egyes államokban külön-külön kell a szabadalmi oltalmat megszerezni és az egyik állam területére megszerzett jog a másikéra nem érvényes, annak ellenére, hogy maga a találmány az egyetemes műszaki kultúra, technika fejlesztését szolgálja, miként ebben az összes államok szabadalmi törvényei alapjában meg is egyeznek. Ezzel kapcsolatban utalunk a történeti kialakulásról elmondottakra. (Meg kell említem, hogy bizonyos törekvések már vannak, amelyek hasonlóan a védjegyekhez, legalábbis bizonyos csoportosulások vonatkozásában ezt a területi elvet elvetni akarják.) 59
