Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
nos ténykedést fejt ki. Ha valaki elhallgatja az új ismereteket, az kárt okoz a társadalomnak. Már most csak ezen megfontolás alapján sem volna indokolt hivatalból vizsgálni a szabadalmazhatóság előfeltételei közt, hogy a szabadalmat a jogosult kérte-e, nem beszélve arról, hogy annak keresztülvitele lehetetlen. A találmány eltulajdonítója ellen az engedélyezési eljárás során a közzététel alatt a valóságos feltaláló vagy jogutódja felszólalhat, mint már szó volt róla. A találmány eltulajdonítása révén megszerzett szabadalmat a valóságos feltaláló, ha bizonyítani tudja az eltulajdonítást, megsemmisítési per keretében támadhatja, a szabadalmi törvény adta lehetőségek mellett azonban csak megsemmisítést érhet el. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a feltaláló megsemmisítés helyett rendes bírósági eljárásban érvényesítse a szabadalom iránti igényét. Ugyanis nem nagy a valószínűsége annak, hogy a valóságos feltalálónak a szabadalom megsemmisítése lenne az érdeke, hanem sokkal inkább a szabadalom megszerzése. Ha az eltulajdonított találmányon az eltulajdonító lényeges változtatást eszközöl, majd az oltalom elnyerése céljából bejelenti és szabadalmat is kap, a sértett fél ugyancsak bírósági úton társszerzőségének megállapítását és a szabadalom arányos részének tulajdonjogát igényelheti. Szolgálati találmányok A szabadalmi törvény szerint alkalmazásban álló feltalálónak, ha alkalmazásából, állásából, szerződéséből kifolyólag munkakörébe tartozott bizonyos eljárások, termékek tökéletesítése, ebben a munkakörben alkotott találmányára a szabadalom a munkáltatót illeti meg. Lényegében ugyanezt a rendelkezést tartalmazza az 58/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet is azzal az eltéréssel, hogy e rendelet a feltaláló elismerésére nézve is tartalmaz intézkedéseket, míg a szabadalmi tör55
