Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
tusnál nagyobb vagy különösebb hatás éretnék el, ezen összehalmozásban találmányi gondolat nem rejlik”. Világítsuk meg a problémát egy példával. Tegyük fel, hogy a ceruza végére erősített radír, mint ilyen, nem volt ismeretes, maga a ceruza és a radír külön-külön igen. Szabadalomjogi szempontból a radírral ellátott ceruza nem tekinthető kombinációnak, hanem egyszerű addíciónak, mert hiányzik az elemek közös funkciója, az új hatás, mindegyik elem a saját eredeti, meglevő tulajdonságát tartja meg és ennek megfelelően fejti ki hatását. Másik példa a textiliparban elterjedt eljárás, a mercerizálás. Lényege: a textíliát feszítik és egyidejűleg lúggal kezelik. Csak az egyidejű és együttes alkalmazás adja a kívánt hatást, eredményezi a cellulózé fiziko-kémiai elváltozását. Az eredmény nem azonos az egyébként külön-külön is ismert és alkalmazott művelet — a feszítés, illetve lúgos kezelés — elvégzése során kapott hatással. Egészen más folyamat megy végbe az együttes alkalmazás során az anyagban, mint a műveleteknek külön-külön történő alkalmazása során. A feszítés mellett alkalmazott lúgozás során az anyag szerkezete, tulajdonságai megváltoznak, egy sajátos jellemzőkkel rendelkező termék áll előttünk. Ez már kombináció és nem összesítés. A fentiekből adódik, hogy a puszta számbeli szaporítás, alakváltoztatás, méretbeli eltérés nem minősülhet kombinációnak, miután a fenti értelmű végső hatás irányába mutató különös hatás nem mutatható ki az ilyen változás során. Ipari értékesíthetőség A szabadalmazhatóság további kelléke, hogy a találmány iparilag értékesíthető legyen. Az ipari értékesíthetőség azt jelenti, hogy a találmányt a termelésben hasznosítani, alkalmazni, egyáltalán megvalósítani lehet, továbbá hogy az újratermelés folyamatában elvileg akárhányszor, tetszőleges volumenben alkalmazható. Az iparilag értékesíthető találmány 48
