Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
az aeqivalens megoldás nem tekinthető szabadalomképes, új és haladó megoldásnak, mert ilyen mértékben jelentkező eltérés szabadalommal való elismerése nem fejlesztené, hanem gátolná a technikát. Az átvitel szabadalomképessége tekintetében a kifejtett megoldások alapján akkor válaszolhatunk igennel, ha magának a feladatnak kitűzése eredeti, sajátos, ha a jelentkező hatás nem kézenfekvő, nem evidens. Ilyen eset például, amikor az átvitel távol fekvő szakterületről, műszaki nehézség, műszaki előítélet leküzdése árán történik, vagy éppen olyan megoldás átviteléről van szó, amely ismertté válása területén nem vált be, de az új területen történő alkalmazásának előnyös hatása nem volt látható. Röviden: az átvitel akkor haladó, ha az új területen történő alkalmazás által új hatást érünk el. Ha nincs új hatás, a megoldás nem jelent műszaki haladást, még ha azon a területen, amelyre az átvitel történt, új is a megoldás. Pl. ismeretes a zongora vagy egyéb bútor ellátása görgőkkel, hogy a kisebb helyváltoztatás könnyebben megtörténhessen. Ezen ismert eszköz, a görgő, alkalmazása olajkályhákon lényegében ezen terméken való új alkalmazás. Azonban a hatás ugyanaz: a mobilitás elősegítése azonos módon. Ez az átvitel az olajkályhák területén nem jelent szabadalmazhatóságot, a hatás előre várható volt. Külön kell foglalkoznunk az anyaghelyettesítésre irányuló találmányokkal. Itt is azt kell vizsgálni, hogy az új alkalmazás milyen hatást eredményezett, mennyiben igényelt invenciót, milyen műszaki nehézségek, előítéletek leküzdését kívánta meg. Ha a jelentkező hatás nem több, mint amennyi a helyettesítő anyagnak tulajdonsága folytán természetszerűleg is jelentkezik, a megoldás nem szabadalomképes. Viszont ha az eddigi felhasználásból a helyettesítés folytán jelentkező műszaki hatásra, előnyre következtetni nem lehet, ha tehát különleges hatás jelentkezik, a szabadalmat engedélyezik. Példaként említhető a Wipla-ötvözet fogprotézisként való alkalmazására irányuló bejelentési ügy, amelyben végül is úgy 46
