Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
következtetni az előállításnál alkalmazott, a találmányt jelentő eljárásra. Az is lehetséges, hogy a kiállításon bemutatott termék olyan jellegű, hogy csak szétszedése után ismerhető meg. Ebben az esetben sem lehet a kiállítás puszta ténye újdonságrontó hatású. Másszor viszont az egyszerű megtekintés is elegendő a találmány megismerésére és szakértő által való használatba vételére. Szabadalmi irodalmunkban a korábbi szabadalmazás, mint az újdonságrontás egyik esete, sok vitára adott már okot. Magyarázták a törvény ezen kitételét úgy is, hogy ez az ún. kékszabadalmakkal kapcsolatos. Ezek a szabadalmak ugyanis annak idején nem kerültek kinyomtatásra, így azok nyomtatványkénti érvényesítése nem volt lehetséges. Ma már a joggyakorlat a kérdést eldöntötte akként, hogy az igénypontokkal meghatározott oltalmi körrel védett megoldás újbóli szabadalmazása iránti igény van a törvény 3. §-ának 3. pontja alapján kizárva (igényrontás). Ebből viszont következik, hogy a korábbi elsőbbségű ki nem nyomtatott szabadalom leírásában foglalt olyan megoldásra, amelyre az oltalmat nem igényelték, az egyéb feltételek fennforgása esetén a későbbi bejelentéssel szabadalmat lehet szerezni. (Az igényrontás tárgyalására még visszatérünk.) Haladás A szabadalmi törvényünket kiegészítő 1949. évi 8. sz. tvr. szerint a szabadalmaztató találmányoknak haladást kell jelenteniük. A haladás fogalma nincs törvényileg szabályozva, annak tartalmát a gyakorlatnak kellett kialakítania. E vonatkozásban az alábbiakra kívánunk rámutatni. A szabadalomnak, mint jogintézménynek, már létrejötte óta egyik alapvető célja, hogy a technikai fejlődést a maga sajátos eszközeivel elősegítse. Ebből következik, hogy a műszaki haladás, mint követelmény, bár ki nem mondottan, de 41
