Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
II. Fejezet. Szabadalmi jog
II. FEJEZET Szabadalmi jog A magyar szabadalmi jogrendszer kialakulása Hazánkban a feltalálói tevékenység oltalma a XV. század végére, még inkább a XVI. század elejére nyúlik vissza. Az oltalom formája az uralkodói privilégium volt, amelyet a király az uralkodói kegy gyakorlásaként adományozott az új ipari eljárások kizárólagos felhasználásának biztosítása céljából. A későbbi időkből, I. József, majd III. Károly uralkodása idejéből származó adománylevelekből kitűnik, hogy a találmányi szabadalmak, mint privilégiumok adományozása során a találmány közhasznúságát, mint az adományozás alapját, indokát, figyelembe vették. A szabadalmakat az uralkodó meghatározott időre adományozta. A Mária-Terézia korából származó szabadalmi iratokból megállapítható, hogy ebben az időben már az is mérlegelés tárgyát képezte, hogy a találmány a hasznosságon, célszerűségen kívül mennyiben jelent újdonságot, illetve hogy a kizárólagos jog nem jelent-e hátrányt a közösségnek. Tehát bizonyos feltételeknek már fenn kellett forogniok a találmány megoldását illetően ahhoz, hogy arra valaki szabadalmat kaphasson. Azt, hogy mire, milyen megoldásra lehet szabadalmat kérni, egy 1794-ben kelt udvari rendelet már körül is határolja. E szabályozás szerint kizárólagos szabadalmak csakis új gépekre, hasznos gyártmányokra adományozhatok, ame24
