Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története
„A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására az 1891. évi április hó 14-én kötött Madridi Megállapodás” és ,,Az ipari minták nemzetközi letétbehelyezésére létesített Hágai Megállapodás (1958).”] A Párizsi Uniós Egyezmény és mellékegyezményei mellett 1889-ben létrejött a dél-amerikai államokat átfogó Montevideo! Egyezmény az iparjogvédelmi kérdések szabályozására. d) A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és a második világháborút követően kialakul a szocialista árutermelés, amely napjainkban is együtt létezik a monopolkapitalista árutermeléssel. A szocialista árutermelés alapja döntően a termelési eszközök társadalmi tulajdona. A szocialista árutermelésnek eddig két mechanizmusa, kétféle irányítási rendszere alakult ki. A szocialista országokban — Jugoszlávia kivételével — a legutóbbi időkig az a nézet uralkodott, hogy a tervszerű szocialista gazdálkodás keretében a versenyszabályozó rendelkezéseknek nem lehet helye, így az iparjogvédelmi rendelkezéseknek is csak a tőkés államokkal fenntartott nemzetközi gazdasági kapcsolatokban van szerepe. A terv fetisizálása hozzájárult az áru- és pénzviszonyok lebecsüléséhez, ezért a klaszszikus iparjogvédelmi jogintézmények háttérbe szorultak, illetve megváltozott tartalommal érvényesültek. Az új gazdaságirányítási rendszerben a piaci kapcsolatok feltámasztása és a vállalati tevékenység adminisztratív védettségének megszüntetése szükségszerűen magával hozza a versenyt, amely előtérbe helyezi az iparjogvédelem szabályait. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalati önállóság növekedése azt eredményezi, hogy a gazdálkodó szervek az eddigieknél nagyobb mértékben élvezik a jó gazdálkodás eredményeit, ezért érdekeltebbé válnak gazdaságilag hasznos szellemi alkotások létrehozásában és hasznosításában, valamint áruik egymás közötti megkülönböztetésében. A vállalatok ügyelni fognak arra, hogy áruik iparjogvédelmi szempontból 21
