Krasznay Mihály (szerk.): Iparjogvédelmi ismeretek (Budapest, 1968)
I. Fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és története
járó országokban a legfontosabb iparjogvédelmi jogintézmények (szabadalom, ipari minta, védjegy, stb.), amelyeket azután később összefoglalóan ipari tulajdonnak, illetve iparjogvédelemnek neveztek el. Csak ezzel párhuzamosan és ezt követően jöttek létre azok az elméletek, amelyek e különféle — a magánjog, illetve polgári jog klasszikus fogalomvilágán kívüleső — jogintézmények közös vonásait, egy általánosabb kategória alá rendelésének alapjait kutatták. Hasonlít ez bizonyos mértékig a technika és a természettudomány fejlődésének sorrendjére: James Watt gőzgépe már régen működött, amikor a tudomány első lépéseit tette a termodinamika elveinek kidolgozására. a) A kisárutermelés körülményei között — ahol a termelési viszonyok alapja a kézművesek és parasztok magántulajdonán alapuló, csere céljára történő termelés volt — nem létezett iparjogvédelmi rendszer. Léteztek hasznos szellemi alkotások és árujelzések, de ezek jogi védelmét nem ismerte még az ókor legfejlettebb jogrendszere, a római jog sem. A feudális kor végén a feltalálói tevékenység jelentős mértékben fejlődött. Ekkor találják fel az iránytűt, puskaport, könyvnyomtatást, a mikroszkópot és ekkor jelennek meg a feltalálók jogi védelmének első formái is, királyi privilégiumok és városok által adott előjogok formájában. A különböző méltóságok, állások, privilégiumok adományozásának formái a feudalizmus idején az ún. nyílt levelek (litterae patentes) voltak, amelyekkel a királyok és a városállamok számos monopóliumot adományoztak — gyakran meghatározott pénzösszegek ellenében — különböző árucikkek termelésére, eladására, vámszedésre, adóbehajtásra, stb. Az 1474-ben megjelent Velencei dekrétum a feltalálónak is jogot biztosít arra, hogy találmányára 10 évre szóló monopóliumot igényeljen és ugyanakkor mindenki mást eltilt a találmány használatától. A XVI. század második felétől kezdve már egész Európában 16
