Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
lamint a szolgálati találmány feltalálójának jogszerzése a munkáltató hozzájárulása folytán). Nem tekintendő jogutódlásnak, ha a jogosultnak csupán a neve (cége) változik meg. A vagyoni jellegű jogok átruházása a feltaláló vagy más jogosult részéről a polgári jog megfelelő szabályai szerint kötött adásvételi, ajándékozási szerződés vagy más jogügylet alapján mehet végbe (pl. pályázat alapján, társasági szerződés alapján, „szellemi apport” formájában). A szabadalmi igény, illetve a szabadalmi jog átruházása történhet egészben vagy eszmei hányadrészek szerint (pl. 50%-ban, 1/3 részben), igénypontok szerinti felosztásra azonban nincs lehetőség. Az viszont lehetséges, hogy a jogosult a különböző országokban fennálló szabadalmi igényét, illetve szabadalmi jogát különböző személyekre ruházza át. A találmánnyal és a szabadalommal kapcsolatos vagyoni jogok átruházására vonatkozó szerződések általában írásba foglalás nélkül is érvényesek. A nyilvántartás és a bizonyítás céljából azonban a szerződéseket rendszerint írásba foglalják. Egyes esetekben - pl. házasfelek között létrejött adásvétel, csere, ajándékozás esetén - az ügylet érvényességéhez közokirat szükséges. A szerződés írásba foglaltnak tekinthető, ha azt a felek aláírták (akár együttesen készített okirat, akár egymáshoz intézett levél formájában), közjegyzői vagy más hitelesítés nem szükséges. Nincs olyan előírás sem, hogy az átruházást, illetve átszállást be kell jegyeztetni a szabadalmi lajstromba. Az átruházásnak vagy átszállásnak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése azonban a jogszerző jogbiztonsága érdekében fontos, mivel jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben szerződésen alapuló jogutódlásra csak akkor lehet hivatkozni, ha a jogutódlást a szabadalmi lajstromba bejegyezték. A bejegyzéshez be kell nyújtani az írásba foglalt szerződést vagy a jogutódlást igazoló egyéb iratot, és meg kell fizetni az előírt összegű igazgatási szolgáltatási díjat. Az átruházó - ha az átruházás ellenérték fejében történt - a műszaki megoldásért kellékszavatossággal, a jogért pedig jogszavatossággal tartozik. A jogszerző legfontosabb kötelessége általában a vételár fizetése, amelyet rendszerint egy összegben határoznak meg. A szabadalom átruházásának ellenértéke azonban a hasznosításhoz igazodó, több éven át részletekben fizetendő összegekben is meghatározható. A találmány vagy szabadalom átruházása esetén járó vételár mértéke, bázisa, kulcsa, időtartama stb. tekintetében jogszabályi előírás nincs, ezért mindezeket a kérdéseket a szerződő feleknek a szerződésben kell rendezniük. Elvileg tehát a felek szabadon állapodhatnak meg, figyelembe kell azonban venniük a polgári jog általános szabályait, különösen pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségét védő szabályokat. 65
